A cigányság nem csak Magyarországon, Pécsen is a legnagyobb hivatalosan elismert kisebbség. Tragédiájukat mégis kevesen ismerik, kevesen vannak tisztában azzal, hogy őket is milyen mértékben érintette a több mint hetven éve történt náci népirtás. Augusztus másodika a Parajmos emléknapja. A roma szó „elpusztítást” jelent, megfelel annak, amit zsidó nevén Holokausztként ismerünk.
Ha a második világháború legnagyobb borzalmaira gondolunk – a munka- és haláltáborokra, a szervezett népirtásra –, hajlamosak vagyunk csak az odaveszett zsidóságra emlékezni. A holokauszt valóban célzottan az izraeliták ellen irányult, de nem szabad megfeledkezni a rengeteg más – néha nem csak faji okból lemészárolt – áldozatról sem. Mert a zsidókon kívül a koncentrációs táborokban jelen voltak még nem kis számban romák, politikai ellenfelek, egyházi személyek, homoszexuálisok, értelmi és testi fogyatékosok.
1972-ben emlékeztek először augusztus másodikán a roma holokausztra, 1944-ben ugyanis ezen az éjjelen gyilkoltak meg pár óra alatt mintegy háromezer romát Auschwitzban.
Akárcsak a zsidóság
A cigányság vesszőfutása és hányattatásai a harmincas években szinte mindenben megegyeznek a zsidóságéval: előbb külön igazolványt vezettek be számukra, megvonták tőlük a szavazati jogot, a háború alatt gettókban különítették el őket fekete háromszöges kitűzővel (a sárga csillagnak megfelelően).
A romák azért is részesültek különösen kegyetlen bánásmódban, mivel különféle náci tanulmányok azt harsogták, hogy genetikailag alsóbbrendűek, így keveredésük a felsőbbrendű, „übermensch”, árja német fajjal meglehetősen káros.
A világháború alatt az összegyűjtött cigányokat folyamatosan a lengyel gettókba deportálták, Lodzba és Varsóba. Később tömegesen vitték őket Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba és egyéb haláltáborokba. Több beszámoló szerint durvábban bántak velük, mint a zsidókkal – Ravensbrückben állítólag tömegeket sterilizáltak, tífuszkísérletekben vettek részt.
A roma holokauszt áldozatainak pontos számát nagyon nehéz meghatározni, mivel nem voltak olyan módon „regisztrálva”, mint a zsidók, nagyobb szórásban éltek. A kétszázezertől egészen a kétmilliós adatokig terjednek az egyes becslések. Legtöbben a félmilliós számot említik.
A háború után többen felemelték a szavukat az ellen, hogy a romák korántsem kaptak olyan mértékű jóvátételeket, mint a zsidók.
A pécsi romák közül is kevesen tértek haza
A magyar és a pécsi cigányság veszteségei ugyanúgy nehezen körvonalazhatóak, mint a nemzetközi áldozatok. Az 1944. március 19-i német megszállást követően kezdődött meg itthon is a gettósítás. A komáromi várban körülbelül 30-70 ezer romát gyűjtöttek össze. Pécsről és Baranyából mintegy négyezer főt zsúfolhattak vagonokba a kiürített gettókból. Olyan szempontból még szerencséje is volt a régiónak, hogy viszonylag későn kezdték meg a cigányok deportálását, közülük is először az északi és nyugati országrészben élőket vitték el.
Pécsen, a Király utcában állandó, a maga nemében páratlan kiállítás tekinthető meg Parajmos – roma holokauszt címmel. 2015-ben, a szomorú esemény hetvenedik évfordulóján nyílott a tárlat, ahol mozgóképek, emléktárgyak, visszaemlékezések demonstrálják a tragédiát. A kiállításnak a Vasváry-ház ad otthont.
2004-ben a Lánc utcai rendelőintézet előtti területen állítottak fel egy alkotást, amely a Parajmosra emlékeztet.
