Újabb érdekes sorozatot indított útjára a Pécs8. Ezúttal a szocialista időszak pécsi kocsmáinak világát tárják fel korabeli dokumentumok segítségével. Elsőként az 1978-ban megnyílt Makári falatozóról készített összeállítást Polyák Petra levéltáros.
1979 végén az Universitas, a pécsi egyetemisták és főiskolások lapja Sör-kör címmel négyrészes cikksorozatot közölt. A hallgatók törzshelyeit bemutató „kocsmatúra” apropóját a vizsgaidőszak kezdete adta… Jelen írásban, szintén négy részletben az Universitas humoros hangulatjelentéseit a Dunántúli Napló ötvenes-hetvenes években született cikkeivel összevetve arra keressük a választ, hogyan látta ugyanazokat a vendéglátóhelyeket a városlakók számára tudósító megyei lap és a hallgatók igényeit és szempontjait szem előtt tartó egyetemi újság.
Makári Falatozó, a „D épület”
„Kedves, elviszlek oda, hol senki nem ismer, de értem a szót, és ahol esténként…”
A tanárképző főiskolások törzshelye, a Makári Falatozó a Sör-kör idején a város egyik legfiatalabb vendéglátóhelyének számított. 1978. február 28-án nyílt meg a Honvéd utcai ABC épületében, ahová a hatvanas évek végén még cukrászdát terveztek, végül azonban a klinika és a főiskola közelsége miatt falatozó nyílt. „Falatozó”, „falatozóféle” ízlelgette a szót a nyitás másnapján egyértelmű büszkeséggel a Dunántúli Napló elsőoldalas cikke. Az első ilyen hely a városban, ahol a legkorszerűbb berendezésekkel II. osztályú színvonalon, de III. osztályú árakkal várják azokat, akik nem bőséges lakomára, többfogásos ünnepi étkezésre vágynak, csak „bekapnának” valamit, hogy azután rögvest dolgukra is indulhassanak – szólt a kedvcsináló:
„[E]gy időben 80 ülő és 20 álló vendég fogadására alkalmas, óránként 300 személyt szolgálhatnak ki frissen készült meleg ételekkel, amelyeknek egy része ott, a vendég szeme előtt készül. (…) A reggel 7-től este 10-ig terjedő nyitvatartás alatt grill-ételeket, melegszendvicseket, hideg salátákat, sülteket, néhány főzelékfélét szolgáltatnak ki. A konyha, amely nem nagyobb egy lakótelepi konyhánál, a legkorszerűbb felszerelések segítségével lett alkalmassá arra, hogy viszonylag gazdag választék várja a vendégeket.”
Júniusban Pepsi és Orange reklámos vászonernyők alatt, kilenc asztallal megnyitott a terasz, a „járdapresszó” is: „A kisgyerekes szülők fagylalt, sütemény és üdítőfogyasztása jó időben eléri az 1600 forint napi átlagot.” – számolt be a lap egy évvel később. A Makáriban az üdítők mellett pálinkaféléket, bort és sört is lehetett kapni, így a Dunántúli Napló megnyitást üdvözlő cikke némi fenntartással jegyezte meg, hogy kérdéses, vajon mennyire sikerül biztosítani a „falatozójelleget” a „kocsmajelleggel” szemben: „az első pohár másodikat kíván, az meg harmadikat…”
A Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat kezdettől számolt azzal, hogy a Makári vendégkörét nagy részben a főiskolások teszik majd ki, így a falatozóban zenegép is volt, a hallgatók számára azonban mégsem ez volt az elsődleges vonzereje: 1979 októberében az egyetemi lap egyik cikkírója már arról panaszkodott, hogy miközben érdektelenségbe fulladt az orvostanhallgatók kollégiumában, a Balassában tartott „szeszmentes disco”, a Makári megtelt – mert ott volt sör. A Sör-kör szerint a zenegép egyébként is rendre alulmaradt a társalgás alapzajával szemben.
Az Universitas 1979-es cikksorozatában a Makári már egyértelműen a főiskolások „saját” helye, ahol Marika, a felszolgáló szinte mindenkit névről ismer (bár ritkán köszön) és a hallgatók szinte magukat szolgálják ki:
„Zömében pedfősök ülik körül az asztalokat, de itt-ott feltűnik néhány arc a műszakiról is. »Idegeneknek« itt ritkán van hely. A sör, a bor, az üdítő éppúgy ömlik a poharakba, mint ahogy a melegszendvics, a grill lepi el a tányérokat. (…) A türelmetlenebbek nem várják meg a felszolgálót, hanem a zene ütemére maguk egyensúlyozzák végig a tálcát a többiek között. Záróráig több alkalommal is. (Itt sosincs katalógus.)”
A Makári és a Tanárképző Főiskola „szerves egységét” már a cikk címe is jelezte: a falatozóra a főiskola részeként, „D épületként” hivatkozott, s ugyanezt az összetartozást fejezte ki a hallgatói szlengben a nyolcvanas években gyakoribbá váló Makári Tanszék elnevezés is. 1984-ben a hely az Universitas gólyák számára készített „értelmező kéziszótárában” önálló szócikket is kapott, mint a „»Ma kár inni, csak vedelni kell, mert az árak holnapig is mennek fel…« című induló kezdőszavaiból összeállított mozaikszó”.
A Sör-kör 1979-ben némi meglepődéssel állapította meg, hogy a főiskolások által elfogyasztott sör és üdítő mennyisége között nincs nagy különbség, ugyanakkor az üzletvezető bizonyos összefüggést vélt felfedezni a vizsgaidőszak és a hallgatók italfogyasztási szokásai között: „Kollokvium – fehér bor, szigorlat – vörös, UV – sör.”
A Makárinak a Sör-kör és a hallgatók szerint csak egy hibája volt: este 10-kor bezárt.
Polyák Petra
