Kereken 90 esztendeje, hogy felmerült, táblákkal, sőt jelzőlámpával kellene szabályozni a pécsi autóforgalmat, lévén már egyre több lett a gépkocsi. A korabeli cikkek azt is megmutatják, merre volt veszélyes közlekedni. S még egy probléma jelentkezett: a „szeszivás”.
„Pécs uccai forgalmát különösen az autók nagy száma duzzasztotta meg örvendetesen. Pécsett kedden és pénteken vizsgáznak a gépkocsivezetők. Az autók és motorkerékpárok ott sorakoznak a rendőrség Perczel-uccai bejárója előtt” – írta 1928-ban, azaz kereken 90 éve a Pécsi Napló.
Nem véletlen, hogy az akkori városvezetés valamiképpen szabályozni kívánta az egyre növekvő forgalmat. Az egyre növekvő persze akkori viszonyok között értendő: ma Pécsett több tízezer gépjármű mozog, az 1928-as statisztika szerint viszont az egész országban nem volt ennyi: Magyarországon 10.246 „géperejű járművet” tartottak nyilván, ennek legnagyobb részét a fővárosban és környékén. Pécsett 578 gépkocsi futott akkoriban, hasonlóan több nagyvároshoz – Debrecenben például 594 automobil volt.
Ám Pécsett más probléma is akadt:
Nagyon kedvesek és romantikusak a régi, szűk pécsi uccák, de a megnövekedett uccai forgalom, a közlekedés gyors lebonyolítására nem igen célszerűek. Láttuk ezt a legutóbbi balesetnél, amely alkalommal a keskeny sikátorban, mentőkocsi és autó szaladtak egymásnak – írta 1928-ban a Pécsi Napló.
Éppen ezért merült fel 90 esztendeje, hogy bizonyos utcákból kitiltják a gépkocsikat, többek között a József, az Anna és a Hunyadi utca is ebbe a körbe került. De honnan tudhatták meg ezt a „soffőrök”? „Tervbe van véve, hogy az ilyen uccaszakaszok bejáratánál egy kinyúlókarra, vagy pedig kifeszített drótra erősített piros korong jelzi majd a tilalmat. Ez a jelzés általánosan bevett.” Sőt, a forgalom kezelésére más tervek is felmerültek: a jelzőlámpák. Ahogy a Pécsi Napló akkor írta, több helyen „a forgalom irányítása meglehetős dolgot ád derék rendőreinknek”, ezért is akartak a forgalmasabb helyekre lámpát, igaz, a lap megjegyzi, ez még egyelőre csak terv.
A pécsiek hamar rájöhettek, a gépkocsi veszélyes üzem. Egyre-másra jelentek meg hírek balesetekről, íme egy:
„Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt vasárnap este a Zsolnay Vilmos-uccában. Kozma István I. Ferenc József-uti lakos autóján haladt az úttesten, amikor a 4-es számú ház előtt összeütközött Kerner Ferenc hárságyi lakos szekerével. Az összeütközés olyan heves volt, hogy Kerner leesett a szekérről és könnyebb sérülést szenvedett. Kozmának semmi baja nem történt, ellenben az autó annyira megrongálódott, hogy úgy kellett elvontatni. A rendőri nyomozás megindult, hogy a balesetért kit terhel felelősség.”
Azt viszont manapság már senki sem találná el, melyik volt 1928-ban a város legveszélyesebb pontja: az Apáca utca és a Széchenyi tér kereszteződése, itt egymást érték a balesetek. Ezért 1928-ban radikális lépést hoztak, minden gépjárművet kitiltottak, még a mentők és a tűzoltók is csak akkor mehettek erre, ha ott kellett menteniük.
Szabályozták a sebességet is, igaz, nem utcáról utcára, táblákkal, hanem egységesen: a város belső területén az autók 20-25 kilométeres sebességgel közlekedhettek (nagy száguldozásról tehát nem lehetett szó). Azonban egy speciális szabály is volt: „minthogy azonban Pécsett a keskenyebb uccákon a gyalogjárók a kocsiutat is használják, ezeken a helyeken az autók sebességüket a lépésben hajtó kétfogatú kocsi sebességére kötelesek csökkenteni” – írta akkor a város lapja.
Ha pedig azt hisszük, az ittas vezetés csak mai „találmány”, súlyosan tévedünk. Egy 1929-es véleménycikk ugyanis alaposan megfeddi azokat, akik alkoholos állapotban vezetnek – és nem feltétlenül csak autóra kell itt gondolni:
„Elég szomorú, de minálunk is úgy van, hogy az uccai balesetek felét szeszivás okozza, akár azért, mert aki fenn ül a járművön az élt vissza az élvezetekkel, akár azért, mert a járókelő talált sokat bevenni a jóból. Roppant nagy felelősséget visel az, aki úgy ül föl a szekérre, vagy úgy vezet autót, vonatot.”
Felhasznált forrás: Pécsi Napló 1928-1929, fotók: Fortepan
