Vári Attila vízilabdázó mindent elért a sportban, amit el lehet, mégis egy átlagember szerénységével beszél életéről. Válogatott és klubszereplése során számtalan címet és kupát elnyert, most pedig Pécs kulturális és sportéletéért tesz meg mindent. De hogy lesz egy „striciből” kétszeres olimpiai bajnok, majd pécsi sportvezető?
– Miért kezdett vízilabdázni?
– Először fiatalon öttusázni kezdtem, de bevallom őszintén, hogy nem szerettem futni. Ezért úgy gondoltam, hogy elmegyek próbajátékra egy vízilabda csapathoz. Óriási szerencsével pedig be is válogattak.
– Szerencsével?
-Igen! Ez egy elég érdekes sztori. Úgy történt, hogy miután a KSI kölyökcsapatának akkori edzője kipróbált, közölte: nincs tagfelvétel. Én éreztem, hogy velem nem volt megelégedve, végül mégis megkérdezte, hogy hány éves vagyok, majd eléggé ledöbbent. Ugyanis magasságom miatt jó pár évvel idősebbnek gondolt.
– Akkor mégis volt hely a csapatban?
– Végül igen. A következő edzésen már számítottak rám és könnyen be is tudtam illeszkedni. Gyerekként még az sem tántorított el, hogy a legnagyobb mínuszokban is a fedetlen Komjádi Uszodában edzettünk. Egy rendkívül tehetséges, összetartó baráti közeg alakult ki az akkori KSI-s csapatban.
– Így lett „strici”…
-Kemény Fecsó bácsi, az utánpótlás válogatott akkori edzője hívott így minket, de nála csupa pozitív dolog kapcsolódott ehhez a jelzőhöz. Nagyon szép évek voltak! Vezetésével tulajdonképpen éveken keresztül végigvertük a világot. Nyertünk junior Európa- és Világbajnokságot, valamint ifjúsági Európa-bajnokságot is. Ezeket az eredményeket tényleg egy kiváló csapattal értük el, a játékosok felével ráadásul a KSI-ben is együtt játszottam.
– Mitől voltak olyan jók?
– Több okból is. A legfontosabb, hogy mindent megtettünk a csapatért. Tehetségesek is voltunk, de általában nem csak technikailag, hanem fejben is ellenfelünk fölé nőttünk. Ráadásul a többi csapatnál állandó volt az egyénieskedés. Mi pedig mindig jól szórakoztunk azon, ha valaki elrontotta válogatottja egy-egy tornaszereplését egyéni címek hajszolásával, amíg minket leginkább a végső győzelem motivált.
– De a felnőtt karrier sem volt kevésbé eredményes.
– Fantasztikus érzés olimpiát nyerni! Ráadásul kétszer is sikerült. De ezek mellé többek között még világbajnoki és 2 európa-bajnoki aranyat is szereztem. Ugyanakkor a honvédos időszakra is szívesen gondolok vissza, hiszen klubszinten ott is minden trófeát elnyertünk, amit lehetett.
– Soha nem vonzotta külföld?
-Mindenki tudta, hogy egy-egy külföldi klub mesés fizetéseket kínál sztárjainak, így én is eljátszottam a gondolattal. Volt is ajánlatom több helyről, legintenzívebben az olasz Pro Recco érdeklődött irántam. De a szerződés körül sok volt a bizonytalanság, így végül maradtam, amit egyáltalán nem bántam meg. A sportnak hála így is sok helyre eljutottam.
– Családi nyomásra hagyta abba a profi sportot?
– 2009-ben, amikor Pécsre kerültem Ambrus Tamás még rávett, hogy két évig vízilabdázzak. De ez már nem volt az igazi. Rá kellett jönnöm, hogy a munka és a profi sport nem összeegyeztethető. A kettőt együtt nem lehet teljes erőbedobással végezni, két dolgot félgőzzel csinálni pedig nincs értelme. Így a család érdekeit is szem előtt tartva választottam a PSN Zrt. vezérigazgatói állását. Mozogni azért szinte minden nap szoktam, de az igaz, hogy uszodába kevesebbet járok. Most már rajtam a sor, hogy visszaadjak valamit a családomnak, akik éveken át szurkoltak nekem és biztattak, ha kellett.
– Ami egy igazán sportos család.
-Ez így igaz. A párom teniszező volt és a gyerekeink is sportolnak. A fiam kézilabdázik, a lányom pedig teniszezik és gyerekfitneszre jár. Nagyon élvezik és örülök, hogy most már én drukkolhatok nekik. A gyerekekkel amúgy is jól kijövök. Régebben edzettem is gyerekvízilabda csapatokat, de sajnos a munka miatt erre már nincs lehetőségem.
– Hogy tetszik a jelenlegi munka?
-Nagyon szeretem. Előtte is hasonló feladatokat végeztem magánvállalkozás keretében, így nem volt nehéz belerázódni. De fontos, hogy továbbra is a sport közelében lehetek és elegendő kihívást is találok benne. A feladatunk egyébként rendkívül sokrétű, hiszen a diáksporttól kezdve a szabadidősporton át a városi sportlétesítmények üzemeltetéséig rendkívül sok mindenért felelünk. Ám kollégáimnak mindig azt mondom, hogy ne a problémát keressük, hanem a megoldást. Ugyanakkor fontos és megtisztelő számomra, hogy Pécset képviselhetem. Bár a fővárosból származom, megszerettem a baranyai megyeszékhelyet.
