Cukros üdítőitalok és gumicukor otthon megtiltva, nagymamánál azonban mindent lehet: ismerős helyzet? A legtöbb nagyszülő ujjongva dönti romba a szülők által felállított szabályokat, mondván, nekik nem a nevelés a feladatuk, hanem az unokák kényeztetése. Valóban így van ez? A szakember elmondja!
Ha gyermek születik, a párok élete átalakul, önálló családként kezdenek el működni, az egység ebből a három – vagy ha jönnek kistesók, akkor négy, öt és így tovább – emberből áll. A bajok akkor kezdődnek, amikor a férj vagy a feleség még nem szakadt el teljesen a saját szüleitől, így ez az egység sem erős.
– A szerepek összemosódhatnak, az anyai és apai szerepkör nehezebben alakul ki és sok konfliktus lehet a nagyszülőkkel a gyermeknevelés során felmerülő kérdések, kétségek mentén – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka, pécsi gyermekpszichológus.
Nagyon gyakori a szakember szerint, hogy a szülőpár a nagyszülőkhöz képest eltérő értékek mentén szeretné a gyermeküket nevelni, más nevelési módszerek a fontosak, például más étkezési szokásaik és elvárásaik vannak. Ha a nagyszülők alkalmazkodnak mindehhez, vagyis ugyanúgy nem engedik fagyizni a gyereket ebéd előtt, akkor a szülők vehetnek egy megkönnyebbült sóhajt, hiszen minden úgy történik a gyermek körül, ahogy ők szeretnék. Viszont, ha a nagyszülők áthágják a szabályokat, komoly viták alakulhatnak ki a felnőttek között.
[su_quote]
A nagyszülők nem tudják elrontani az unokáikat, ha a család felnőttjei között egészséges a viszony.
[/su_quote]
A jó hír az, hogy a gyermek jelleme, személyisége, adott esetben egészsége, nem a nagyszülőktől titokban kapott gumicukroktól, vagy késő esti mesenézéstől fog jó vagy rossz irányban alakulni, hiszen mindig az otthoni minta, az otthoni értékek és szokások a mérvadóak. A problémák inkább abban gyökereznek, ha a szülők nem tudják elviselni, hogy a nagyszülők nem alkalmazkodnak a szülők szabályrendszeréhez, és következetesen újrarajzolják a határvonalakat.
Ha a szülők és a nagyszülők között a kapcsolat elromlott, abból sok probléma fakadhat, amik hosszú távon is megmérgezhetik a viszonyokat a nagy családon (szülők-nagyszülők) belül. A gyermek/unoka nevelése körül kialakult konfliktusok olyan tünetek, melyek határozottan jelzik, hogy van tennivaló a kis család önálló autonóm működését illetően.
A kapcsolat a nagyszülővel legalább annyira fontos
A nagyszülő és unokája között kialakulhat egy olyan bensőséges, mély kötődés, amely kettőjük kapcsolata mentén formálódik, akár passzol a szülők nevelési elveihez, akár nem. Ez az ő dolguk. A szülők dolga pedig az, azon túl, hogy kapcsolatot ápolnak saját szüleikkel, hogy engedjék gyermekük és az ő nagyszüleik között – nyilvánvalóan a normalitás határain belül –, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki, amilyenre ők együtt képesek.
