Hosszú Katinka új edzővel vág neki a tokiói felkészülésnek. A Svájcból visszatért pécsi Petrov Árpád szerint az úszónőn hatalmas volt a nyomás, de azt jól viselte. Az edzővel az Index készített interjút, melyet itt olvashatnak el, de néhány érdekes, Pécset érintő részletet mi is kiemeltünk.
-Tíz évvel ezelőtt ment el Svájcba. Húszéves koráig úszott, édesapja Anatolij Petrov, bár így őt szinte senki sem ismeri, Tolja bácsinak hívják Pécsen.
-Sokáig életformám volt az úszás, mert a fair playt láttam benne. A medencében eleinte kijött az, ki edzett többet, vagy éppen kevesebbet, ki az elszántabb. Egy idő után viszont a kemény munka nem elég, mert a tehetség megszorozza kettővel az elvégzett munkát. Akkor egy fiatal értetlenkedik, hogy lehet ez? Megelőznek, amikor mindent beletettem? Ekkor jön a tehetség. Nekem nem volt sok, ezért is hagytam abba.
-Miért ment el annak idején?
-Szörnyű volt elmenni, de meg kellett tennem. Kevés olyan hely és vonzó állás volt az akkori hazai úszásban, ahol jól éreztem volna magam, ahol ki tudtam volna teljesedni. Pécsen többnyire nem rám asszociáltak, hanem Tolja bácsi fiára. Édesapám fantasztikus dolgokat ért el, de én szerettem volna önmagam lenni. Hogy ne halljam azt magam mögött, hogy Tolja bácsi ilyen helyzetben biztosan másképp viselkedne. Én akkor egy húszéves gyerek voltam, nem azt mondták, tombold ki vadul magadat, aztán majd úgyis rájössz az igazságra. Ehelyett gyenge pedagógiával hasonlítgattak. Óvatosabban lépkedtem az atyai örökség miatt, mint az erőm, a vágyam adta volna. Ki sem tudtam volna próbálni, hogy a tudásom egyáltalán mire elég. Én pedig szerettem volna ott hagyni valahol az ujjlenyomatomat. A 2008-as pekingi paralimpiai bajnok Sors Tamással már foglalkoztam egy kicsit a sikerei előtt, ismertem a hátúszó Balog Gábort is, vezettem neki edzést. De nem volt egy igazi csoportom, aminek a vezetője vagyok.
A teljes interjú itt olvasható.
