Szír gyökerekkel rendelkező, Svájcban született, de Magyarországon élő milliárdos fektethet be a pécsi Zsolnay gyárba. Csütörtökön születhet erről hivatalos döntés. Bachar Najarinak neves óragyárai vannak, itthon elsősorban luxusórákkal kereskedik, az értékes Zsolnay porcelánokat pedig az arab világba importálná.
Frissítve (12:07):
Csizi Péter, Pécs alpolgármestere hétfőn a Zsolnay gyárban tartott sajtótájékoztatót a manufaktúra részbeni magánosításáról. Elhangzott, Bachar Najari 74,5 százalékos tulajdont szerez a gyárban, ám az úgynevezett aranyrészvények a városnál, illetve a Pécs Holding Zrt.-nél maradnak, így lényegi, stratégiai kérdésekben nem dönthet önállóan a befektető. A városnak tehát vétójoga van, ami garanciát ad arra, hogy a gyár és a technológia Pécsett maradjon – egyébként ilyen szándék nem is merült fel.
A tervek szerint két-három hét múlva, a közgyűlési jóváhagyás után írhatják alá a megállapodást.
Bachar Najari pályázati anyaga november 26-án érkezett a befektetői felhívásra. A pályázatot egy öttagú bíráló bizottság vizsgálta, amelyre az ellenzékiek is igent mondtak.
A 216 embert foglalkoztató Zsolnay gyár 2011-ben 840 millió forint bevétel mellett 282 milliós veszteséget könyvelhetett el, 2012-ben 602 milliós bevétel mellett 270 milliós mínusszal zárt.
HÉTFŐ REGGELI CIKKÜNK:
Csaknem egy évtizednyi bizonytalanság és csődveszély után úgy tűnik, végre komoly befektetőt sikerült találni a Zsolnay Porcelánmanufaktúra többségi részvénycsomagjára: az arab származású, Svájcban született, de Magyarországon élő Bachar Najari személyében.
– Nagyon komoly és hosszadalmas tárgyalássorozaton vagyunk túl a pályázóval – mondja Csizi Péter, aki szerint ilyen komoly és megtámadhatatlan garanciákat még senki nem adott a Zsolnay történetében, mint az üzletember.
Pécs alpolgármestere azt mondja, a pályázatban szereplő feltételekhez képest is sokkal szigorúbb biztosítékokban sikerült megegyezniük a befektetővel. Najari két év alatt modernizálná a gyárat és félmilliárdos fejlesztést is vállal.
– Most 180 millió forintot kell fizetnie a részvényekért a szerződés aláírását követő öt napon belül. Najari úr vállalta, hogy amennyiben ezt elmulasztja, a szerződés érvényét veszti – kezdi a garanciákat sorolni Csizi. – A befektető vállalta továbbá, hogy 200 millió forintos visszavonhatatlan bankgaranciát ad, valamint 500 millió forintos tőkejuttatást biztosít a Zsolnaynak. Amennyiben ezeket nem határidőre teljesíti, szintén érvénytelenné válik a megállapodás.
A tárgyalások során sikerült elérnie a városnak, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem 2015-ig, hanem már jövő őszig, öt részletben kell ráfordítania a gyárra ezt félmilliárdot. Idén március 31-ig 100 milliót, május 31-ig még 50 milliót, és augusztus 31-ig további 150 milliót. Jövőre pedig május 31-ig 100 milliót és szeptember 30-ig további 100 millió forint tőkejuttatást kell biztosítania.
Csizi azt mondja, fontos szempont volt a városvezetés számára, hogy ne csak közvetlenül a gyár, de a pécsiek is nyerjenek a befektetővel.
– Biztosítania kell a gyár hosszútávú működését, illetve azt, hogy a termelés Pécsett maradjon – magyarázza az alpolgármester.
Szerinte mindezek a garanciák biztosítják, hogy Pécs és a Zsolnay jól jár a befektetővel, ráadásul a gyár képes lesz nyitni Keletre és más külföldi országok felé az új partner személye és üzleti kapcsolatainak köszönhetően. Ez utóbbi egyébként eddig még senkinek nem sikerült.
Komoly remény van arra tehát, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra a jövőben nem csak Pécs és Magyarország, hanem Európa egyik legismertebb és legelismertebb „márkája” lesz majd, amely kontinenseken átívelő hírnevet hoz majd a városnak.
[frame]Najari visszaszerezné a Zsolnay rangját
Bachar Najari rangos svájci óragyárak tulajdonosaként is ismert. Magyarországi vállalkozásaiban elsősorban órakereskedelemmel foglalkozik, szír származású, svájci állampolgárságú, de önmagát részben magyarnak valló, a nyelvet kiválóan beszélő üzletember. A pécsi gyár többségi részvénypakettjének megvásárlásával elsődleges terve a Zsolnay-porcelán régi rangjának visszaszerzése – mondja. Legfőbb értékének a gyár hírnevét és a még megőrzött szakembergárdát tartja.
– A piacszerzéshez szükséges marketingmunka hasonlít az óragyártáséra, mindkettőben ott van valahol a művészet és a kultúra – tette hozzá.
A Budapesten építészmérnöki diplomát szerző Najari úgy látja, kevés igazi, eredeti és a külpiac elismerésére joggal igényt tartó terméke van Magyarországnak, a Zsolnay-porcelán viszont ilyen.
Azt mondta, magyarországi üzletemberként régi gondja, hogy partnereinek nem tud rangos – ám megfizethető – ajándékokat adni, ami véleménye szerint általános probléma. Ezt az űrt a hazai piacon a Zsolnay-termékekkel pótolná, részben a turizmusra is építve. A külpiacok meghódításához pedig jó párosításnak tartja a luxusórákat és a jó nevű magyar terméket.[/frame]
