A svájciak is pécsi tölcsérből eszik a fagyit

Pécsi Géza 35 éve, 1983-ban hozta létre azt a pécsi fagyitölcsér- és ostyagyárat, ahol Magyarországon elsőként kezdték el gyártani az ízletes, ropogós, csavart, édes tölcsért, melyet bizonyára mindenki ismer és szeret. A Pécsi Cornett gyár alapítójával, tulajdonosával és vezetőjével beszélgettünk az üzem múltjáról, jelenéről, és persze a fagyitölcsérekről.

– Honnan jött a Pécsi Cornett fagylalttölcsérgyár ötlete?
– A mi családunké és még másik két családé volt a pécsi Capri Cukrászda, amikor az épült, akkor gondoltunk rá, hogy kellene valamiféle tölcsért készítenünk, mert akkoriban az országban csak ilyen ízetlen „papundekli tölcsért” lehetett kapni. Ezért elmentem Németországba, ahol találtam megfelelő tölcsérkészítő gépeket. Nem olyan gépeket kerestem, mint amilyeneket találtam, de hát akkor azt se tudtam, hogy mit keresek. Sose láttam ostyasütő gépet, azt hittem, hogy biztosan ilyen kicsi kézi valami lesz, ezért mikrobusszal mentem. Hát, kiderült, hogy egy ilyen gép héttonnás. Szóltam édesanyámnak, hogy küldjön utánam egy kamiont. Édes tölcsért tudott sütni, de azt se tudtam, hogy olyan létezik. Így kezdhettünk el az országban elsőként ilyen tölcsért készíteni, gyorsan híre is ment, minden cukrász engem keresett, hiszen ha valaki édes tölcsérben kínálta a fagylaltot, az kétszer annyit is el tudott belőle adni. Nem is tudtunk annyit gyártani, amennyi kellett, ezért sorra szereztük be az újabb és más fajta gépeket.

– Sokat kellett kísérletezni ahhoz, hogy megtalálja a legjobb tésztareceptet?
– Igen, nagyon sokáig nem tudtam rendes ostyát sütni, éjszakákat töltöttem azzal, hogy próbáltam a megfelelő arányokat kitalálni. Egyik este édesanyám odajött hozzám és mondta, hogy feküdjek már le, hagyjam abba. Beleöntöttem a gépbe az utolsó adag tésztát, aztán elkezdtem pakolni, meg mosakodni és mire visszafordultam a géphez, már jöttek ki a megsült tölcsérek. Mondtam magamban, hogy te atya úr isten, mit és mennyit raktam bele? De szerencsére vissza tudtam követni.

– Mitől édes az édes tölcsér?
– Érdekes, de az édes tölcsér nem csak azért édes, hogy finom legyen, hanem azért is, mert a tésztájába kevert cukor a sütés során megolvad, karamellizálódik, így hajlékony lesz, és a gép fel tudja csavarni az ismert kúpformára. A hagyományos tölcsér készítése ezzel szemben inkább a fröccsöntésre hasonlít.

– Mennyi tölcsért gyártanak, mondjuk egy hónapban?
– Hát, én ezt még ki nem számoltam, de nagyon sok mindentől függ ez. Van olyan gépünk, amelyik 1500 darabot készít óránként, van, amelyik 7 ezret, van, amelyik 4 ezret. Szóval sokat.

– És kiknek adják el ezt a sok tölcsért?
– Több száz magyar cukrászdának szállítunk közvetlenül, de viszünk viszonteladóknak is, akik ezer helyre szétszórják a tölcséreinket, fogalmam sincs, hova. De többek között szállítunk Erdélybe, Horvátországba, Svájcba, Németországba is. Azonban nem mindig kell szállítani, van, amikor idejönnek a termékeinkért.

– Mit gondol, miért ilyen népszerűek és sikeresek?
– Egyrészt mert nálunk a legnagyobb a választék az országban. Másrészt, és ezt nem nagyzolásból mondom, ma Magyarországon, ha cornett-tölcsérről, azaz édes tölcsérről van szó, én jutok eszébe mindenkinek, hiszen én kezdtem el itt gyártani. Nincs ügynököm, nem reklámozok, a tölcséreink minősége több mint 30 éve ilyen, és ez elég az ügyfeleknek.

– Az édes tölcséren kívül készítenek még olyan tölcséreket, amik újdonságnak számítanak?
– Színes, valamint fekete tölcsért Magyarországon például én csináltam először, de gluténmentest is. Volt egyszer 20 éve Pécsett egy tábor gluténérzékeny kisgyerekeknek, és ők kerestek meg azzal, hogy a gluténmentes kenyerekhez szükséges anyagból tudok-e nekik tölcsért csinálni, mert még életükben nem ettek tölcsérből fagyit. Addig kísérleteztem, amíg össze nem jött. Eleinte csak nekik csináltam, nem adtam el, de később nagy keletje lett.

– Szakértői szemmel vizsgál bármilyen olyan tölcsért, amit nem ön csinált?
– Persze. Nem csak én, a gyerekeim is, sokszor van, hogy hozzák haza a tölcséreket és kérdezik, hogy szerintem jók-e.

– Mi motiválja?
– Nekem a tisztesség a fontos, és tudom, érzem, hogy jó, tisztességes az, amit csinálok. Látom, hogy szeretik a vevők, és persze én is nagyon szeretem. Én sokakkal ellentétben szeretem a hétfőt, vasárnap már úgy fekszem le, hogy vajon mi lesz, mit kell majd csinálnom. A legszebb pedig az, hogy én vagyok a főnököm. Tízszer akkora teher van a vállamon, mintha valakinek dolgoznék, de ez nekem akkor is nagy szabadságot ad! Egyébként nem akarok kacsalábon forgó kastélyt építeni, nem akarok tíz autót. Kényelmesen akarok megélni a családommal, és kész.