„Pécsi romák, akik példaképek” című cikksorozatunk soron következő részében Kulina Attila szerkezetlakatos mutatkozik be.
Attila nagyon jó példa arra, hogyan kell tudatosan, átgondoltan szakmát választani. Ez manapság rendkívül fontos. Egy korban, amikor számos mesterség kihalófélben van szakemberhiány miatt, egy korban, amikor úgy kell a fiataloknak pályát választani, hogy szinte még nem is léteznek azok a szakmák, melyek a legkeresettebbek lesznek addigra, mire megszerzik a képesítést. Egyes szakmák eltűnnek, teljesen újak pedig megszületnek. Következzen tehát Attila bemutatkozása és megszívlelendő tanácsai.
„Kulina Attila vagyok, 45 éves, házas. Feleségemmel és 4 gyermekünkkel – 3, 5, 7 és 9 évesek – egy 3 szoba-konyha-fürdőszobás házban élünk, ahova 3 évvel ezelőtt költöztünk. Roma háttérből származom, négyen vagyunk testvérek, édesanyánk egyedül nevelt fel bennünket.
Romaként már gyerekkoromban éreztem a megkülönböztetést, de nem értettem. Később úgy éreztem az iskolában, hogy nekem nem elég a jó tanulók között lennem, nekem a legjobbnak kell lennem, hogy a származásom miatti előítéleteket eloszlassam.
Nagy céljaim nincsenek, szeretném gyermekeimet tisztességben felnevelni, és megadni nekik minden tőlem telhetőt.
Szerettem tanulni, de anyagi lehetőségünk nem volt, hogy jobb iskolába kerüljek, karosszérialakatosnak tanultam. Tudatosan készültem erre a pályára, voltak divatszakmák abban az időben is, az autószerelő volt az egyik ilyen, de úgy láttam, túl sok az autószerelő, és én biztos megélhetést nyújtó munkát akartam választani. Ebben a szakmában dolgoztam 17 éves koromtól, a szakmunkásvizsga letételétől. Ezt egy rövid külföldi kitérő szakította meg, ami után visszatértem és folytattam a munkát régi vállalatomnál. Munka mellett továbbképeztem magam, most szerkezetlakatosként dolgozom. A szakmámban arra törekedtem, hogy azt a lehető legmagasabb szinten műveljem, teljesítményemből nem engedtem, így lehettem megbecsült tagja a cégemnek.
A pályaválasztó fiataloknak néhány tanács, üzenet:
Vállalják fel bátran a származásukat, de ebből, a roma háttérből tőkét nem lehet kovácsolni, egy előítéletes társadalomba lépni célokkal lehet, ebben a környezetben a maximumot kell nyújtani. A megbecsülést csak érték létrehozásával lehet kivívni, és erre mindenki képes, mindenki egyformán értékes lehet.
Ne olyan szakmát válasszanak, ami divatos, a divat jön, és megy. Mérlegeljenek, mi az, amit ha elkezdenek be is tudnak fejezni, amiben el tudják képzelni magukat.
A megélhetés megteremtése nagyon fontos, ez az alap, ma egy jó szakma jövedelmezőbb, mint egy diploma, de persze képezzék magukat tovább, szerezzenek tudást, diplomát, ha van rá erejük, képességük.
Próbáljanak meg önerőből, nem másra, adományokra támaszkodva élni, ez az önbecsülésüket erősíti, és mások megbecsülését is kivívja.
Mottóul egy idézet egy régi olasz filmből, amiben egy borkereskedésből élő gazdag családban a haldokló apa magához inti fiait, és egy titkot mond nekik: »szőlőből is lehet bort csinálni…«”
