A hatvanéves Bernarda Alba asszony férje halálakor kijelenti: a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő beleegyezése nélkül. Ezt a zárt világot elevenítették meg a Federico García Lorca művéből írt darab neves művészei októberben Pécsett. A bemutató apropóján érkezett Pécsre Malek Andrea, a többszörös Artisjus-díjas és EMeRTon-díjas színésznő, énekesnő, aki most első alkalommal látogatott a Kodály Központba.
– Pécsett a Bernarda Alba c. darabban láthatta Önt legutóbb a közönség, Poncia szerepében. Milyen üzenete lehet napjainkban ennek – az először 1945-ben bemutatott – műnek?
– Mint minden remekműnek, attól függően, mikor olvastuk, minden életkorban más és más a tanulsága, erre az újraolvasást követően jön rá az ember. A Főiskolán egyszer Adélával vizsgáztam, és akkor csak az ő drámája borzongatott meg. Most az, hogy hány ember jut olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a saját lelki nyomorát a gyerekein bosszulja meg. Számomra az a színház lényege, hogy felkavar és tanít.
– Ha pontosak az információim, éppen 30 éve, 1987-ben volt az első színházi bemutatója. Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött mi fogta meg Önt a Lorca művéből írt darabban, miért vállalta a szerepet?
– Tényleg… 30 éve! Őszintén? Régóta nagy tisztelője vagyok Csákányi Eszter művészetének, és elájultam, hogy egy színpadon lehetek vele. Szeretett barátom, Bőhm György garancia volt a minőségre. Ő egy sokoldalú, megszállott színházi szakember, jó csapatot hozott össze most is. A darab régóta a szívemben él, és ebben a kortárs-world-zenés színházi változatban ma még jobban vesébe vág. A finom kamarazenélés és a sokszor kitörően szenvedélyes részek, nehéz kórus-felrakások maximális szakmai tudást igényelnek mindenkitől. A flamencóról nem is beszélve. Vámos Veronika mint mindig, ezúttal is remek munkát végzett. Együtt kezdtünk flamencózni a Műegyetem nyári kurzusán, nem ma volt…
– A világ számtalan színpadán szerepelt már, de a pécsi Kodály Központban most járt először. Hogy érezte magát?
– Mint annak idején a pesti Müpa Bartók terme esetében, most Pécsett is szinte könnyekig meghatott, hogy lám, ma is lehet gyönyörű szentélyeket építeni, csak érteni kell hozzá. A faborítás, a szép és különleges forma, a meleg színek biztonságot adnak. Persze azt hozzá kell tenni, én a színpad perspektívájából nézem a termet.
– Milyen volt a fogadtatás a közönség részéről?
– Szerettek minket.
– Legújabb projektje a Malek Andi Soulistic. Milyen aktualitások mondhatóak el róla?
– A Soulistic egy „új hangom”, őszintébb, finomabb, maibb, mint eddig. Magyar népdalokat dolgozunk fel mi is, mint sokan mások, hála istennek. A mienk valahogy mégis elüt a többitől, egyrészt, mert én nem autentikus népdalos vagyok, másrészt, mert az eredeti dallamok fekete R’n’B-be, latin- és jazz-zenébe vannak beágyazva. Az interneten nyomon követhető, hol, mit csinálunk. Jáger Bandival, a projekt megálmodójával és kiváló zenészeivel legutóbb a Zsidó Kulturális Fesztiválon adtunk telt házas koncertet. Továbbá most zajlanak az utolsó simítások, idén karácsonyra megjelenik az első albumunk.
(x)
