Szélsőségesen alakult az utóbbi évek időjárása. A szakemberek szerint a klímamodellek többsége globális felmelegedést jósol, a klímaváltozás pedig komoly kihívás elé állítja a gazdálkodókat és a fajtanemesítő szakembereket is. Pécsett rengeteg faj eltűnt az elmúlt hetven évben, ugyanakkor százával érkeznek újak a helyükre.
Az utóbbi években sokat mérgelődünk azon, hogy megőrült az időjárás. Van, hogy nyáron hetekig alig süt a nap, télen pedig szokatlanul meleg van. Előfordul, hogy hetekig nem esik az eső, utána viszont mintha monszun érkezne Magyarországra. Ugyanakkor eszünkbe juthat az is, hogy Pécsett idén már januárban virágzott a jázmin.
Geresdi István, a PTE Természettudományi Karának dékánja elmondta, hogy éghajlatváltozásról csak 20-30 év távlatából lehet beszélni. Az azonban megállapítható, hogy az elmúlt négy évet a szélsőségek jellemezték: 2010, illetve az idei év első fele jóval csapadékosabb, míg 2011 és 2012 jóval szárazabb volt az átlagosnál. De mire számíthatunk a következő években?
-Erre vonatkozóan különböző modellszámítások léteznek, ám ezek között jelentős eltérések vannak. A legtöbb ugyanis globális felmelegedést jósol, de ez a Föld más-más régióiban különböző módon jelentkezhet: nálunk, Közép-Európában például hűvösebb és csapadékosabb az idő, míg Lappföldön idén már 30 fokot is mértek. A csapadék várható mennyiségének meghatározása viszont még ennél is bizonytalanabb – magyarázza a szakember.
Mi lesz nemesített növényeinkkel, ha „megőrül” az időjárásunk? A szélsőségek ugyanis nagyon nem tesznek jót, gyümölcsfáink virágai például egyik évben lefagyhatnak, míg egy másikban leszáradhatnak az extrém éghajlat következtében. Bár a fa ettől még nem pusztul el, a termelőnek elvész a haszna. Csiky János, a PTE egyetemi docense kutatótársaival úgy vélekedik, hogy a „klímaváltozás” komoly kihívás elé állítja a fajtanemesítő szakembereket és a gazdálkodókat egyaránt.
– A rövid életű termények – mint például a búza, kukorica – esetében a klíma rövid távú kiszámíthatatlansága, az időjárás függvényében megjelenő kártevők tömege komoly problémát okoz, ezért a versenyszféra szakemberei az ellenállóbb fajták nemesítésére, a kedvező tulajdonságok géntechnológiai kombinálására törekednek. A vadon élő növények többsége azonban alkalmazkodott az éghajlati kilengésekhez, ezért azok a változásokat akár több évtizeden keresztül is képesek elviselni. Számukra nem ez a legfenyegetőbb veszély – tudjuk meg a szakemberektől.
Sok faj azonban mégis eltűnhet Pécs környezetéből, hiszen számtalan növény veszíti el élőhelyét az emberi beavatkozások hatására. Enyhe vagy közepes mértékű zavarás miatt a természetközeli növénytársulások eleinte csak igen finom léptékben változnak, ám ha ezen a szinten a fajok közti kapcsolatok fellazulnak, akkor az a társulások teljes átalakulásához, illetve megszűnéséhez is vezethet.
Jelenleg több mint 100 olyan növényfaj ismert, amely 70 évvel ezelőtt még megtalálható volt Pécsett, mostanra viszont teljesen eltűnt. Ugyanakkor százával telepedtek meg újabb fajok is a környéken. Ám ez nem a klímaváltozásnak köszönhető, sokkal inkább a globalizációnak. A közlekedés felgyorsulásával, a kereskedelmi hálózatok kiépülésével ugyanis a magok és a spórák emberi közvetítéssel viszonylag rövid idő alatt olyan hatalmas távolságokat tudnak megtenni, amire korábban nem voltak képesek.
– Így került ide Amerikából a parlagfű is, de kertjeink is tele vannak olyan növényekkel, amelyekről korábban a nagyszüleink nem is hallottak. Ráadásul egy olyan városban, mint Pécs, ahol az őshonos fajok száma jóval az országos átlag fölött van, számos zug akad, ahol különleges fajok is megtelepedhetnek. Ilyen például a dél-afrikai vesszős aggófű, vagy a távol-keleti mandzsúriai ibolya. Ezek között nagyon sok a meleg égövi növény, amelyek Pécsett az enyhébb hőmérsékletet biztosító, úgynevezett „városi hőkupolának” köszönhetően tudnak megélni – tudtuk meg Csiky Jánostól és kutatótársaitól.
