Sokaknak csak egy, szerényen a társasházak között megbúvó pici óvoda a Kodály Zoltán utcai, de kevesen tudják, hogy valójában egy több mint száz éves intézményről – és épületről – van szó, ami a 20. században végig szolgálta a pécsi családokat. A város legöregebb ovija a napokban ünnepli 125. születésnapját.
Az intézmény egyik lelkes óvónője, Krémer Kati kutatta fel szorgos levéltári munkával az ovi múltját, segítségével barangoltuk be az egész 20. századon átívelő történetét.
A Kodály Zoltán utcai óvoda története 1891-ben gyökerezik, amikor gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter bevezette a kisdedóvási törvényt, amely többek között azt is előírta, hogy minden településnek kötelező létrehoznia egy kisdedóvót.
Pécsett már működtek pici kisdedóvók magánkezdeményezésre, illetve egyházi fenntartásban, de az első valóban állami fenntartású intézmény 1894 szeptemberében nyílott meg. A nyitás pontos időpontjáról szóló híradások eltérőek, de a legnagyobb valószínűség szerint szeptember 17-én nyitotta meg kapuit a kicsik előtt az akkor még Szigeti Külvárosi Óvodát.
Döbbenetesek a számok mai szemmel nézve: az intézményt 160 gyermekre tervezték, az óvodába viszont még ennél is többen, több mint kétszázan szerettek volna járni. Végül 150 fiú és 98 lány került be papíron. Ennyien azért rendszeresen nem látogatták az óvodát, egy korabeli adat alapján átlagosan 90 fiú és 63 leány volt jelen naponta.
Még rémisztőbb adat következik: az átlagosan százötven fő körüli gyerekre egyetlen óvónő vigyázott egy dadussal. Ő Nendtvich Vilma volt, a nagynevű polgármester, Nendtvich Andor testvére. Évi 300 forintért dolgozott a frissen megnyílt óvodában.
Mindössze két terem és egy szolgálati lakás: ennyi állt az irdatlan mennyiségű gyerek és a pedagógusok rendelkezésére. Az épületet egyébként egy később nagy hírnevet szerző építész, Eisner Dóczi tervezte. Munkáját az a nem elhanyagolható tény dicséri, hogy még ma is állnak a falak, és 125 év elteltével is gyerekektől hangos.
Egyébként a mai Kodály Zoltán utcai ovival párhuzamosan (a pontos kronológiai sorrendet nem tudni) az Ágoston téren és a Papnövelde utcában is felhúztak egy-egy óvodát, de az biztos, hogy mára már csak ez az egy maradt, amelyik töretlenül működik.
Talán egy vagy két alkalommal hagyták el a gyerekek az épületet ideiglenesen. Az első világháború alatt szállásnyújtó helyként működött a tábori orvosok és ápolónők számára, 1917-ben pedig névváltozáson esett át, Makár utcai Óvoda lett.
A második világháború végén is beszüntették a működését, 1948-ban nyitott ki újra. Az ötvenes években megkapta harmadik nevét: Alkotmány utcai Óvoda.
Az 1975-ös év hozott nagy fejlesztéseket, korszerűsítéseket: a szolgálati lakást csoportszobákká alakították át, négy csoportot hoztak létre, az óvoda azóta is ezzel a létszámmal működik. Energetikai korszerűsítések is történtek. 1982-ben kapták meg a gyerekek tornatermüket.
1991-ben negyedszerre is átkeresztelték: Kodály Zoltán utcai Óvoda lett és azóta is büszkén viseli ezt a nevet a nagy múltú intézmény.
A napokban, szeptember 17-én jelentették be, hogy 90 millió forintot fordítanak a közeljövőben az ovi fejlesztésére. Őri László alpolgármester úgy fogalmazott, elismerve az évszázados, magas szintű pedagógiai munkát, amely túlélte a történelem viharait is, úgy döntöttek, hogy egy nagyívű energetikai felújításba kezdenek.
