Magyarország köztársasági elnöke – a kormány előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Széchenyi-díjakat adott át vasárnap délután. Ebben a magas rangú elismerésben részesült a Pécsi Tudományegyetem két egyetemi tanára, Hebling János fizikus és Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos, neuroendokrinológus.
Hebling János fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Fizikai Intézetének igazgatója, egyetemi tanár az egyciklusú nagy intenzitású terahertzes impulzusok előállítása és alkalmazása terén elért kimagasló eredményei, valamint a nemlineáris optikában és lézerfizikában végzett több évtizedes iskola- és műhelyteremtő tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést Budapesten.
Mint azt az MTI érdeklődésére elmondta, szerinte azért lehetett az idei díjazottak között, mert kutatásai eredményét nemcsak minőségi, hanem mennyiségi értékekkel is lehet jellemezni. Lényegében tíz éven keresztül az egész világon ő és csapata tudta előállítani a legnagyobb energiájú terahertzes impulzusokat, ami ugyanúgy érthető eredmény egy politikus, mint egy lézerfizikus számára. A terahertzes impulzusokat több területen is alkalmazni lehet, például a terahertzes sugárzást a fémek visszaverik, a csomagolóanyagok pedig átengedik, így biztonságtechnikai célokra, bőröndök átvilágítására, fegyverek, bombák detektálására alkalmazható.
Az egyciklusú nagy intenzitású terahertzes impulzusok előállítása és alkalmazása terén végzett kutatásaival kapcsolatban Hebling János beszámolt arról, hogy tizenöt éve a stuttgarti Max-Planck Szilárdtest Fizikai Kutatóintézetben Jürgen Kuhl csoportjában fononok, azaz rácsrezgések vizsgálatához dolgozott ki egy speciális gerjesztő elrendezést. Később rájött, hogy ez az elrendezés terahertzes impulzusok nagyon hatékony előállítását is lehetővé teszi. Hebling János kitért arra, hogy munkássága során sokat tanult a szegedi egyetemen a diplomamunkájában segítő Vize Lászlótól és Bor Zsolt professzortól.
A fizikus munkássága során arra a legbüszkébb, hogy tíz év alatt munkatársaival tízmilliószorosára növelték a terahertzes impulzusok energiáját. Ezzel a terahertzes impulzusok egy sor fontos alkalmazási lehetőségét teremtették meg, az utóbbi tíz évben pedig a Pécsi Tudományegyetemen létrejött egy nemzetközileg jól ismert nagyenergiájú terahertzes kutatócsoport, kialakult egy terahertzes iskola. Jelenlegi kutatásairól szólva kitért arra, hogy nemrégiben egy olyan berendezésre tettek javaslatot társaival, amely – a Szegeden épülő szuperlézerhez hasonlóan – a legrövidebb, úgynevezett attoszekundumos fényimpulzusok előállítására képes, de a Szegeden alkalmazott technikával elérhetőnél várhatóan sokkal stabilabb impulzusokat képes kelteni. Jelenleg ennek a megvalósíthatóságát vizsgálják. Jövőbeni kutatásairól szólva beszámolt arról, hogy szeretné a terahertzes impulzusok energiáját még legalább megtízszerezni. A nagyenergiájú terahertzes impulzusok segítségével várhatóan olyan kompakt protongyorsítók építhetőek, amelyek a mostani gyorsítóknál tízszer-húszszor kevesebbe kerülnének, és lehetővé tennék azt, hogy a leghatékonyabb sugárzáson alapuló rákterápia széleskörűen elterjedjen, hazánkban is elérhető legyen.
Kovács L. Gábor, az MTA rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem tanára, az egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának elnöke a metabolikus megbetegedések és a laboratóriumi diagnosztika módszereinek fejlesztése területén elért kimagasló eredményei, valamint a hazai és nemzetközi laboratóriumi medicina fejlődését jelentősen segítő szervezeti, szakmai újításai, kiváló tudományszervezői munkája elismeréseként vehette át a kitüntetést vasárnap Budapesten.
„Az, amit eddig elértem, nem egyéni, hanem a kollégáimmal több évtizeden át végzett csapatmunka eredménye” – mondta a professzor az MTI-nek. Hozzátette ugyanakkor, hogy még munkatársaival együtt sem lett volna képes semmilyen, „nemzetközi szinten elfogadható produktumot” létrehozni, ha nem áll mögötte a családja. Kovács L. Gábor tudományos kutatásairól elmondta: korábban a hormon-, az idegrendszer, az agy kapcsolatával foglalkozott és ennek során jutott új információkhoz arról, hogy az agyalapi mirigy hormonjai hatással vannak a tanulási teljesítményre, továbbá befolyásolják a kábítószerekhez való hozzászokást.
Az akadémikus kitért arra, hogy érdeklődése az utóbbi években egyre inkább az úgynevezett korai diagnosztika, a személyre szabott diagnosztika felé fordult. „Munkatársaimmal új labormódszerek kidolgozásával, úgynevezett korai markerek keresésével kezdtünk foglalkozni, amelyekkel jó előre meg lehet becsülni betegségek kialakulásának kockázatát”. Szólt arról, hogy a közelmúltban bekapcsolódott a mesterséges megtermékenyítés során alkalmazható új, korai markerek vizsgálatába is. Itt újfajta chipdiagnosztikai módszerek kifejlesztésével igyekeznek segíteni a legéletképesebb, leginkább beültetésre alkalmas embriók kiválasztását. A cél az, hogy ezeket a vizsgálatokat az embriók érintése nélkül, azok folyadékkörnyezetéből lehessen elvégezni – hangsúlyozta.
Kovács L. Gábor büszke arra is, hogy a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság elnökeként részt vehetett a magyarországi labordiagnosztika modernizálásában, a nyugat-európai színvonalnak megfelelő normarendszerek hazai bevezetésében, az európai laboratóriumi szövetség vezetőségi tagjaként pedig az európai laboratóriumi közélet szervezésében. A professzor két területen komoly előrelépést remél. Az egyik, hogy magyar eljárásrendek kialakításával és a döntéshozókkal való elfogadtatásával sikerül nemzetközi színvonalúvá tenni olyan betegségek kivizsgálását, mint például a szívelégtelenség vagy a különböző hormonzavarok. A másik a diagnosztikus chipek világa, amelyben a labormunkában járatlan emberek is képessé válnak arra, hogy meg tudják állapítani egy betegség jelenlétét.
Kovács L. Gábor jövőbeni terveiről szólva fontosnak nevezte annak elérését, hogy a PTE orvostudományi és természettudományi zászlóshajója, a Szentágothai János Kutatóközpont, és az ott működő huszonnégy kutatócsoport ismertebbé váljon a nemzetközi tudományos életben. Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, azt felelte: arra, hogy még ma is körülveszik fiatalok. „Elmúltam 65 éves, de kikérik a tanácsomat és akarnak velem dolgozni, és ez óriási élmény, ajándék nekem” – fogalmazott a professzor.
