Mintegy húszezer, mélyszegénységben élő fiatalnak segítenek az idei kistérségi Gyerekesély programok – közölte az Emberi Erőforrások Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára egy szerdai budapesti szakmai konferencián.
Kovács Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai uniós finanszírozással, az Új Széchenyi Terv keretében elindított Gyerekesély programok nem rövid időre, hanem választási ciklusokon át, 20-25 évre szólnak és azokkal reményeik szerint generációk életét tudják majd megváltoztatni.
Emlékeztetett arra, hogy a gyerekek és családjaik társadalmi felzárkózását, esélyteremtését segítő programokra 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben összesen 13 milliárd forintot fordítottak, és ebből az összegből 2015-ig húsznál több hátrányos helyzetű kistérségben indítanak projekteket.
Ezek között említett egészségügyi, közösségi, szabadidős, az iskolai felzárkózást segítő programokat, valamint a Biztos Kezdet Gyerekházakat, melyekből idén már 48 működik az ország leghátrányosabb kistérségeiben. Utóbbi, önkormányzati fenntartású intézményekre idén 293 millió forintot fordít a kormányzat – immár kizárólag – hazai forrásból, és csaknem 700 gyereket tudnak elérni.
A komplex térségi programok részeként működő gyerekházakban a szakemberek igyekeznek a lehető legkorábbi életkorban beavatkozni a hátrányok leküzdésébe. A gyerekeket az óvodai, iskolai beilleszkedésben, a tanulmányi eredményeik javításában segítik, szüleiknek pedig gyakorlati életvezetési tanácsokat adnak, megtanítják például őket főzni, vagy a háztartást vezetni.
Az idei gyerekházprogramokra még március 22-éig jelentkezhetnek az önkormányzati intézmények.
Langerné Victor Katalin, a tárca társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára a Központi Statisztikai Hivatal adatait idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegénységi kockázat a társadalomban a 17 évesnél fiatalabbak között a legnagyobb. Arról beszélt, ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak, a komplex programok megvalósításakor a polgármester, a jegyző, a háziorvos, az óvónő, a védőnő, a könyvtáros és mindazok együttműködésére van szükség, akik a kistérségekben felelősek a gyerekekért.
