A járványhelyzet minden egyes fiatalt, időset, párt, családot, csoportot érint valamilyen szinten, legtöbbször rosszul. Sokuknak meggyűlik a baja valamivel: legyen az a rezsiköltségek növekedése, az új oktatási rendszer, az otthoni ingerszegény környezet, az egyedüllét, egy munkahely elvesztése, vagy egyéb probléma. Akkor most képzeljük csak el, micsoda hatalmas kihívás lehet ez a szituáció az egyébként is a létminimum alatt élőknek! Megkérdeztünk néhány szegénységben élő embertársaink felkarolásával foglalkozó pécsi szervezetet, mik a koronavírus ideje alatt gyűjtött tapasztalataik. Elsőként a távoktatásról.
Idestova több mint 14 éve segíti az elesetteket Pécsett és országosan az Emberség Erejével emberi jogi szervezet. Az általa működtetett ÉlményTár vezetője, Tasnádi Zsófia lapunknak elmondta, a kijárási korlátozás és a szigorú szabályok a szegény családoknál leginkább a gyerekek mindennapjaiban okoznak gondot, nagyon nehéz egy viszonylag ingerszegény környezetben értelmes elfoglaltságot találni nekik. Emellett az újonnan bevezetett, ideiglenes oktatási rendszer okozza a legtöbb fejtörést a pécsi rászoruló családoknak, hangsúlyozta.
– Három nagyon nagy probléma van a távoktatással, de mindenekelőtt azt szögezzük le, hogy ami zajlik, az nem távoktatás. A kormány is érzékeli ennek a problémáját, ezért tantermen kívüli digitális munkarendnek keresztelte el. Nem egyértelmű, ez pontosan mit takar, vagy mitől lenne digitális: vannak gyerekek, akik postán kapják a feladatokat, vagy az iskolába kell bemenni a lapokért és oda visszavinni, ha megoldották azokat. Ez országszerte napi szintű gyakorlat – kezdett bele a probléma taglalásába Tasnádi Zsófia.
Hozzátette, szerinte hagyományos értelemben vett oktatás nem igazán jön létre, hiszen a tanárok nem tudnak olyan tanórákat tartani, mint normális helyzetben. Nincsenek meg az elméleti és technikai feltételek, a pedagógusok inkább csak segíteni tudnak, nem tanítani, mondta. Meglátása szerint a digitális oktatási rendszer kiépítésének feltételei ma nagyon rosszak Magyarországon.
„Mi azt tapasztaljuk, hogy a környezetünkben rengeteg olyan család van, akik a létminimum alatt élnek és több feltétel sem adott náluk arra, hogy érdemben be tudjanak kapcsolódni ebbe a fajta oktatásba”
– fejtette ki az ÉlményTárban is rossz körülmények között nevelkedő gyermekekkel foglalkozó pécsi szakember.
Elmondása szerint egyrészt rengeteg háztartás van, ahol egyáltalán nem adottak a technikai feltételek, nincs internet. Jó esetben van egy mobilelőfizetés a családban, amihez van net és mondjuk valamilyen okostelefon. Több családban erről az egy készülékről kellene megoldani 4 gyerek tanítását a szülőnek, nap mint nap. Ne higgyük azt, hogy ez csak elmaradott falvakban jelenség: itt a nagyvárosban is abszolút jellemző, mindennapos, hívta fel a figyelmet.
Másrészt gondot okoz szerinte az is, hogy a digitális kompetenciák általában véve nagyon alacsony szinten vannak azoknál a családoknál, ahol a laptop, a számítógép, a tablet nem volt a mindennapok része. Onnan kezdve, hogy egész egyszerűen nincs ilyen eszköz a család birtokában. Ezzel sok egyéb tantárgy mellett a számítástechnika-oktatás gyökeres átalakításával lehetett volna kezdeni valamit, mert a gyerekeknek esélyük sem volt pusztán az iskolában funkcionális felhasználóvá válni, így Tasnádi Zsófia.
A harmadik okot nem lehet eléggé hangsúlyozni, mondta: senkitől sem lehet elvárni, hogy egyik pillanatról a másikra önállóan tanuljon. Az iskolák nagy része, s úgy általában a magyar közoktatás a frontális oktatásra van berendezkedve, a gyerekek nem tanultak önállóságot az oktatás során.
– Nem tanították meg őket tanulni, ez most világosan látszik. A szülőkre is nagy terhet ró ez a helyzet, naponta kell megbirkózni a tananyaggal, és le is kellene foglalni a gyerekeket. De ez utóbbi szerintem nem csak a szegénységben élő családoknál probléma, mindenhol nehézséget okoz. Ez a helyzet most az oktatási rendszer állatorvosi lova. Megmutatkozik, hogy milyen létfontosságú, 21. századi készségeket mulasztottak el átadni a diákoknak, és szembetűnőbb lett a társadalmi széttagoltság, a leszakadás. A hátrányos helyzetű gyerekek minden egyes nappal esélyvesztettebbek lesznek – vonta le végezetül a szomorú konzekvenciát.
Lapunk kérdésére Tasnádi Zsófia még elmondta, nem tapasztalják, hogy a hátrányos helyzetben lévő családok tagjai jobban félnének, mint bárki más. A kezdeti félelem alábbhagyott, részben mert nem tapasztalnak megbetegedéseket a környezetükben. Szerinte a szorongást inkább az okozza vagy fogja okozni, ha elveszítik az állásaikat. A stresszt látja még gondnak, amit az okoz, hogy az otthon lévő gyerekeket hogyan foglalják le, mit csináljanak velük 30 négyzetméteren, mondta végezetül.
