Nyár ide vagy oda, nem mindenkinek van kicsattanó jókedve. Egy kiadós sírás viszont segíthet rajtunk. És ha magától nem megy, hát mi segítünk. Összegyűjtöttük azokat a filmeket, amik nézése közben garantáltan előkerül a papír zsebkendő.
Az oroszlánkirály (The Lion King, Roger Allers, Rob Minkoff, 1994)
Több generáció nézte végig remegő ajkakkal, ahogyan Mufasa meghal. A Disney tudja, hogyan kell erős érzelmi reakciókat kiváltani a nézőkből, a legékesebb példája ennek talán ez a rajzfilm. Az ominózus jeleneten felül szó esik még hűségről, bátorságról, szerelemről és arról, hogy ne feledjük el, honnan jöttünk. Sokadik nézésre is bepárásodik a szemüvegünk.
A bakancslista (The Bucket List, Rob Reiner, 2007)
Mit tennél meg, mielőtt véget ér az életed? A téma önmagában is megható és elgondolkoztató, a két nagy öreg, Jack Nicholson és Morgan Freeman imádnivaló és esendő karakterei pedig csak tovább fokozzák az érzelmi hullámvasutat.
Titanic (James Cameron, 1997)
Többszörösen megtámadja a legkeményebb szíveket is. Ezernyi ember küzdelme az életért gyönyörű hegedűszóval kísérve. Ahogy egy-egy szereplő kiemelkedik a többi közül (például a kapitány vagy az idős házaspár), még jobban fokozza a tragédiát. Jack halála, és tetőfokként Rose távozása az élők sorából szintén megdolgoztatja a könnycsatornákat.
Hacsi, leghűségesebb barát (Hachi: A Dog’s Tale, Lasse Hallström, 2009)
A kutya és a gyerek a tuti siker receptje – tartja a hollywoodi mondás. Ez a film érdekes módon úgy ríkatja meg az embert, hogy közben nem érezni a szándékos manipulációt és pátoszt. A hűséges kutya és gazdájának szép története nagy valószínűséggel a legkeményebb szíveket is próbára teszi.
Holt költők társasága (Dead Poets Society, Peter Weir, 1989)
Ó, kapitány, kapitányom! – hangzik el a mondat a diákok szájából szeretett professzoruk távozásakor. A Holt költők társaságában a haladó szellemiségű tanár úr és diákjai gyümölcsöző kapcsolata bontakozik ki, minden tanár álmát és a „nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz” bölcsességet tökéletesen megmutatva.
Forrest Gump (Robert Zemeckis, 1994)
Nehéz egy jelenetet kiemelni az értelmi fogyatékos fiú életútjából, hiszen épp a hétköznapi hős sorsának alakulása és gondolatai adják a történet szépségét. Talán a fiával való találkozás az egyik leginkább szívbemarkoló jelenete a filmnek.
Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life, Frank Capra, 1946)
Azóta sem született ennél szebb karácsonyi történet, igazi örökzöld klasszikus, kortalan üzenetekkel és karakterekkel. James Stuart lélegzetelállító alakításában megformálódik a mozivászon legcsodálatraméltóbb karaktereinek egyike. Ami a végén karácsonyfa mellett történik, ahhoz tényleg szükség van a százas csomag zsebkendőre.
Egy nap (One Day, Lone Scherfig, 2011)
A romantikus drámák ritkán hoznak meglepetéseket az utóbbi években, azonban ennek a filmnek sikerült a Love Story magaslataiba emelkednie. Pont olyan, mint az élet: valami sosincs a helyén, és amikor mégis, akkor azonnal jön az újabb tragédia.
