Ahogy a rohamosan fejlődő világ átformálja a munkaerőpiac arcát, új, értékes szakmák ütik fel a fejüket, számtalan kihaló félben van, de olyan mesterségek is vannak, amik teljesen eltűntek a munka világából. Olyan szakmákat gyűjtöttünk össze, melyeket a fiatalabb generáció csak elbeszélésből ismer.
Szemfelszedő
A hatvanas, hetvenes években a nejlonharisnya sokkal értékesebb termék volt, mint ma. Csak ritka alkalmakkor lehetett vásárolni, ezért aki hozzájutott egy-két darabhoz, az nagyon megbecsülte azt: ha egy szerencsétlen pillanatban felfutott egy szem, nem dobta ki rögtön, hanem elvitte szemfelszedő kisiparoshoz. A mesterember a kiszakadt ruhadarabot olyan szépen meg tudta javítani, hogy csak egészen közelről lehetett észrevenni, hogy a harisnya sérült, így viselője még sokáig tudta hordani.
Műstoppoló
A műstoppoló mester bárkin tudott segíteni, akinek vastagabb szövetből készült ruhadarabja lyukadt ki. A mester a szövetet hasonló színű és vastagságú fonallal, kézi munkával beszőtte. Bár nagyon közelről nem volt érdemes megnézni a munkát, hisz árnyalatnyi eltérés azért lehetett az eredeti és a javított szövet között, egyébiránt tökéletes munka volt, az ominózus ruhadarabot még évekig viselhette tulajdonosa.
Ószeres
Ószeresnél bármit találtak az emberek, ami éppen kellett, hiszen az ószeresek jellemzően mindenféle hasznavehetetlen dolgot gyűjtöttek: ócska ruhákat, hulladék nyersanyagokat, bőrt, tollat, rongyot, csontot, cserébe fémedényeket, pipákat, borotvát, törülközőket, csizmákat, gyerekjátékokat adtak.
Kalapos
Ma már nem hordunk kalapot, a kalapos szakma ezért mára szinte teljesen eltűnt. Pécs ebben kivétel, hiszen a Király utcában található kalapos bolt több mint 85 éve működik. A kalapüzlet a kezdetekkor még kalapkészítő műhelyként és kalapkereskedésként üzemelt, az államosítás után azonban divatáru-bolt lett, de a kalapok maradtak a kiemelt termékeik – noha azokat már csak árulták, és nem készítették. Mindig is szakbolt voltak, és azok is maradnak – az egyedüliek Pécsett.
Jelenleg például rengeteg cseh, olasz, és német fejfedőtől roskadoznak a polcok. Természetesen visszatérő vevők egy ilyen múltú üzletben mindig vannak, az eladó szerint a helyzet mégsem olyan rózsás. A probléma az, hogy a Király utcára már nagyon nehéz a nyugdíjasoknak eljutni, még busszal sem jutnak el ide. Épp ezért a törzsvendégek apránként eltünedeznek, kiöregszenek.
Gombkötő
A gombkötő mesterember volt az, aki szőr-, selyem-, ezüst- és aranyszállal készült fonalakból gombokat készített. Egyértelmű, hogy ez a nemes mesterség miért halt ki, a nagyüzemi termelés és a cipzárok világában nem volt már helye a fonott gomboknak.
Még néhány elfeledett szakma
Valamennyien emlékeznek még a falvakban, vidéki városokban a házak között cirkáló szódásra vagy tejesre, esetleg rémlik a pattogatott kukoricát áruló férfi is – bár ők még egy-egy helyen néha feltűnnek. A kihaló félben lévő szakmák sora végtelen, számos olyan hivatás van, melyek már teljesen feleslegessé váltak. Ide tartoznak a harangöntők, szűrszabók és a gubások is.
Emlékszik még hasonló szakmákra? Írja meg hozzászólásban!
Forrás: Ritkanlathatotortenelem.blog.hu, Magyar Néprajzi Lexikon, Fortepan.hu
