Miniszterelnöki megbízottként dolgozik jelenleg Szili Katalin, korábbi pécsi országgyűlési képviselő, akit nemcsak a határon túli magyarokért végzett munkájáról, de a pécsi politikai aktualitásokról is kérdeztünk.
– Ön miniszterelnöki megbízottként a határon túli autonómiaügyekért felelős. Hogyan látja a székelyföldi autonómia ügyét?
– A székelyföldi autonómia legfontosabb feltételei egyrészt, hogy a székelyföldi közösség néhány alapvető kérdésben egyetértsen, másrészt legyen az európai színtéren kellő szabályozási háttér, és a román politika ismerje fel az ebben rejlő érdekeit. 2018 januárjában a három erdélyi politikai szervezet elfogadta azt a megállapodást, melynek értelmében a székelyföldi területi autonómiakövetelés területi határai egybeesnek Székelyföld történelmi határaival, a tömbben élő magyarság számára a területi, a többségben élőknek a kulturális, s valamennyi magyar számára a személyi elvű autonómia a követelés alapja. Sajnos a 2017 decemberében Kulcsár Terza József képviselő úr által a román parlamentnek benyújtott, a Székelyföld Nemzeti Tanács által megfogalmazott statútumot elutasították. Ugyanakkor az Európai Unió intézményrendszere is láthatóan távol tartja magától az őshonos kisebbségek kérdését, úgy tűnik, annak a közel Spanyolországnyi népességet kitevő 60 millió embernek a sorsa kevésbé érdekli, mint a manapság Európába illegálisan helyet keresőké. Sőt, úgy látszik, számára is kényelmesebb, ha a magyar közösségekre mint nemzetbiztonsági kockázatra tekint. Megjegyezni kívánom, hogy mindezt a Gyulafehérvári nyilatkozat után 100 esztendővel teszi! Amikor a 21. század európai paradigmaváltás szükségességéről beszélünk, abban benne van az az elvárás részünkről, hogy az európai intézmények megnyugtatóan rendezzék az őshonos közösségek ügyét, hiszen kimutatható, hogy ahol az EU szubszidiaritás alapelvén is nyugvó autonómia biztosított, ott nem csak a szülőföldön maradás, hanem a gazdasági prosperitás is jellemző. Ki kell mondani: az őshonos közösségek ügye nem csak belügy, hanem európai ügy is.
– Neuralgikus pont az ukrajnai nyelvtörvény, amely halmozottan sújtja Kárpátalját. Ön szerint várható előrelépés e téren?
– A legnagyobb visszalépést jelentette a 2017. szeptember 5-én az ukrán parlament által elfogadott oktatási törvénymódosítás, amely a kisebbségi anyanyelvi oktatást lehetetleníti el, s amelyet az EU társult megállapodásának hatálybalépése után 5 nappal tett meg, a megállapodásban foglaltak teljes figyelmen kívül hagyásával. Azóta számtalan jogsértés, atrocitás érte a magyarságot, beleértve a készülő nyelvtörvény módosítást is. Úgy tűnik, a folyamatban lévő elnökválasztási kampányban a nemzeti kártya ismét előkerült. Reménykedünk, hogy az elnökválasztás, azaz április után nem lesz a kárpátaljai magyarság kampány eszköz, hanem lehet az önigazgatás kérdéseiről, a regionalizációról is párbeszédet folytatni. De milyen érdekes, hogy Európa hallgatag ez ügyben! Elegánsan elfordítja a fejét, hiába a társult tagság alapját jelentő megállapodásban rögzített elvek!
– A közelmúltban az amerikai magyar szervezetekkel találkozott, ők miként tudják identitásukat megőrizni?
– Óriási előrelépést jelentett az alaptörvényben megfogalmazott felelősségvállalás a határon kívül élő magyarságért, beleértve a diaszpórában élőket is. Ennek az intézményrendszere is biztosított a Diaszpóra Tanács létrejöttével, hiszen évente egyszer közösen határoznak a stratégia kérdéséről. Az identitásmegőrzés hatékony eszköze az a támogatási rendszer, mely a nemzetpolitikában a finanszírozási kereteket nagyságrendekkel növelte, továbbá olyan programokat alakított ki, mint a 7 éve működő Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogram, melynek keretében ez évben több mint 140 fiatal megy a diaszpóra közösségeinek segítségére. Jó érzés volt hallgatni elképzeléseiket, alkotó munkájukról tartott beszámolót, mely a proaktivitásukat mutatta.
– Ön volt a parlament MSZP-s elnöke is, hogyan látja jelenleg az MSZP jelenlegi helyzetét, különös tekintettel arra, hogy több városban a Jobbikkal is körvonalazódik összefogás?
– Nem szívesen fogalmazok meg róluk véleményt, mert már közel 10 éve távoztam a pártból, de annyit azért meg kell jegyezzek, hogy a szocialisták már nagyon eltávolodtak attól, hogy elvi politizálást folytassanak. Ez jól visszatükröződik váltópárti pozíciójuk elvesztésében is. Sok kérdést a mai napig nem tisztáztak: például miben és mennyiben változott a nemzetfelfogásuk? Megjegyzem: ha csak ezt a kérdést tekinteném, akár a Jobbikon is csodálkozhatnék! Van-e, vagy milyen az a koherens világkép, amit alternatívaként kínálnak? Lehet-e hosszú távú politikát csak protestszavazatokból építeni?
Olyanok, mint a Bourbonok, semmit nem tanulnak és semmit nem felejtenek! A választók ma okosabbak, mint hogy csak alkalmi taktikai-technikai szövetségekre bízzák jövőjüket!
– Önt többször megválasztották pécsi országgyűlési képviselőnek, mondhatni ezer szállal kötődik a városhoz. Hogyan látja a jelenlegi pécsi MSZP-s törekvéseket, azt, hogy MSZP-s képviselők a napokban jelentették be, koordináltan indulnak a Jobbikkal, a DK-val, az LMP-vel, a Momentummal?
– Pécs sorsa számomra továbbra is meghatározó kérdés, hiszen itt élek/élünk. Pécsnek egy hosszú távú stratégiára van szüksége, amely a regionális vezető, meghatározó szerepkörét erősíti, stabilizálja, s amelyben az egyetem, a kamara, az egyház, a megye, a város folyamatosan koordináltan kooperál. Ehhez olyan vezetőre van szükség, aki a kormányzati támogatást is maga mögött tudja, s nem csupán csücsül abban a dilatációs (tágulási) hézagban, melyet a nyilvánvalóan kényszerből összeállt politikai szervezetek akarata és a város egy részének elvárása teremt. Nem szabad a káoszra voksolni! Most az EP-választás előtt is világosan kell látni a töréspontokat, s benne, hogy Európa egy inflexiós ponthoz érkezett. Európa polgárainak választaniuk kell a keresztény kultúrát őrzők és a globál-liberális kultúrát támogatók között, az európai egyesült államokat vizionáló és a nemzetek Európáját támogatók között, valamint a bevándorláspártiak és bevándorlásellenesek között. Ahogy említettem, ezzel Európa egyúttal egy inflexiós ponthoz is érkezik, és kérdés, hogy képes-e olyan vezetők élre állítására, akik Európa gépét egy magasabb szintre emelik, máskülönben elkerülhetetlen lesz mélyrepülése, mélybe zuhanása.
