Már öt éve annak, hogy az első csecsemőszínházi előadást színpadra vitték a Bóbita Bábszínházban. Azóta minden évben egy-egy új darabbal kedveskednek az apróságoknak. A rendezők – Illés Ilona és Csizmadia Gabi – kreativitása kimeríthetetlen, a novemberben bemutatott Kerekecske-gombocskában például 16 babzsák és egy nyuszi játssza a főszerepet.
Mi az a csecsemőszínház?
Az előadások célcsoportja a 0-3 éves korosztály. A húsz perces történetek a Bóbita Bábszínház kamaratermében játszódnak, ez a helyiség ugyanis kellőképpen megvilágítható úgy, hogy a kicsik nem ijednek meg a sötétben.
Valódi színpad nincs a teremben, így az apróságok és az előadás gyakorlatilag egy síkban helyezkednek el. A szülők és gyerkőcök együtt lélegezhetnek a darabbal, illetve pár perc erejéig be is vonják őket a mesébe.
Jelenleg öt csecsemőszínházi előadásból lehet válogatni (Szivárványhinta, Tipegő-topogó, Icurka-Picurka, Zimmezumm), a legújabb a november elején bemutatott Kerekecske-Gombocska című darab.
A történet nem fejeződik be a mesével. Az előadás végén közös játék következik. Az apróságok kipróbálhatják a bábokat, a díszletet, együtt labdázhatnak vagy énekelhetnek a színészekkel és a többi kicsivel.
Az előadások szombaton reggel 10-kor és fél 12 kor láthatóak a Bóbitában.
Mitől lesz csecsemő a színház?
Az egyik fontos tényező, hogy az előadás ne legyen túl hosszú. Amíg az óvodásoknak szóló darab 40 perces, addig a három éves kor alattiaknak rendezett előadás csak 20 perces, ennyi ugyanis a maximális idő, amíg a gyerkőcök figyelni tudnak.
A látvány mellett a hangeffektek (madárcsicsergés, szél, tücsökciripelés) is nagyon fontos szerepet játszanak az élményben, a szöveget pedig sokszor dalocskákkal, illetve versikékkel színesítik. A Kerekecske-gombocska például az ismert mondóka történetét dolgozza fel.
– 16 babzsákból áll a díszlet: erdőt, dombokat és vizet építünk belőlük, ezekre vetítünk virágos rétet, tengerben úszó halakat, korallzátonyt vagy erdőt. A bábok is babzsákból készültek, egyedül a nyuszi – a mese főszereplője – néz ki úgy, mint egy valódi játéknyúl – mondja Illés Ilona.
A Zimmezumm egy kicsit más felépítésű. Élőzenés darab: cselló és hegedű hangját hallhatják az apróságok. A díszlet pedig még a gyermeklelkű felnőtteket is elvarázsolja. Hatalmas, plüss anyaggal bevont fűszálakkal és virágokkal borítják be a „színpadot”, de egy óriási gomba is van a díszletben. Bográdi Alíz, a darab egyik főszereplője tücsöknek van öltözve, így a kicsik valódi virágos réten érezhetik magukat.
Az előadások és a játszóház végén a szülők kapnak egy kis füzetet, amiben benne vannak az elhangzott dalok és versikék. Így otthon újra és újra feleleveníthetik az élményt.
Fejlődnek a csöppségek
A csecsemőszínház természetesen sok szempontból jótékonyan hat a kicsik személyiségére.
Jó alkalom például arra, hogy a gyerkőc először (idegen környezetben) nagyobb társaságban, a kortársai között legyen, játsszon, ismerkedjen. Egy-egy darab alkalmával ugyanis 25-30 apróság kúszik-mászik egy légtérben. Mindezt biztonságot nyújtó háttérrel, a szülőkkel együtt tehetik.
Az előadás az anya-apa-gyerek hármasra is jó hatással van. A közös játékkal, élménnyel szorosabbra fűzhető a kapcsolat.
A meséket úgy építik fel a rendezők, hogy azokban mindig legyen egy vagy több apró tanulság, ami valamelyest beépülhet a kicsik tudatába. Például, hogy a pillangókkal óvatosan kell bánni, nehogy megsérüljenek, vagy hogy a nyuszi nem szeret fürödni és így tovább.
– Az előadásokban soha nem használunk marionett-, vagy kézbábokat. Direkt olyan bábokkal játszunk, amik akár egy gyerekszoba polcain is lehetnének, és úgy is mozgatjuk őket, mint a gyerekek. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a nehezebben „játszó” gyerekek is megtanulják például megszemélyesíteni a játékaikat – meséli Illés Ilona.
Nem utolsósorban pedig az apróságok ténylegesen fejlődnek az interaktív daraboktól.
– Minél több irányból hatunk a gyermek idegrendszerére, annál jobban fejlődik. Így jó, ha egy előadás színes és zenés, ugyanakkor egyszerű és sematikus. A babzsák bábok például tökéletesek az ekkora babák számára – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka, gyermekpszichológus.
Nem szükséges ugyanis, hogy a piciknek kidolgozott figurákat mutogassunk. Ők akkor is el tudnak képzelni mondjuk egy kisegeret, ha az csupán jelzésértékű és nincsen minden szőrszála megrajzolva.
– Arra is fel kell készülnünk, hogy a gyerkőc újra és újra meg akarja majd nézni ugyanazt az előadást. Számukra az ismétlés örömteli, boldogsággal tölti el őket, hogy tudják mi után mi következik a történetben – teszi hozzá a szakember..
