G. Ákos édesanyja is vallomást tett a Baranya Megyei Bíróságon tartott pénteki tárgyaláson. A 2009-es egyetemi lövöldöző büntetőperében levetítették a belső kamerák felvételeit, s a rendőrség által a helyszíni szemle során rögzített felvételeket. Az elkövető az élettelenül a földön fekvő D. Miklósról, valamint a vérnyomokról készült képeket nem nézte meg, ám minden mást érdeklődéssel figyelt.
A Pécsi Tudományegyetemen 2009. november 26-án történt lövöldözésben G. Ákos egy csoporttársát megölte, másik társát életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, megsebesítette a gyakorlatvezető tanárt és egy takarítónőt is. Az ámokfutó pénteki tárgyalására beidézték a szüleit is, ám míg a külföldön tartózkodó apja nem, addig a Pécsett dolgozó édesanyja megjelent a tárgyalásán.
Szinte állandóan fürdött
Az édesanya elmondta: a fiú csöndes, értelmes, kedves gyermek volt, kamaszkorában azonban egy időben szinte „nonstop” fürdött, emiatt pedig teljesen kiszáradt a bőre, s állandóan fehérneműt cserélt. Állítása szerint ezután jártak a gyermekpszichiátriára, s kezelték is egy darabig. Egy tunéziai nyaralás alkalmával három napig nem jött ki szobájából a fiú, s arra is volt példa, hogy fürdőlepedővel takarta le a légkondicionáló berendezést, mert úgy gondolta, kamerát rejtettek el benne. Az édesanya nővérének pedig a kamasz fiú még tett olyan megjegyzéseket is, legjobb lenne meghalni.
G. Ákos, miután leérettségizett, gyógyszerész szeretett volna lenni, ám hiába próbálkozott, sokáig nem vették fel az orvosira, a természettudományi karra pedig az anya unszolására jelentkezett, az oktatást azonban komolytalannak tartotta.
A szülő vallomásából az is kiderült, hogy ugyan rendszeresen szedett különböző antidepresszánsokat, ám előfordult, hogy néhány napig elhagyta a gyógyszert, s ilyenkor ingerült volt.
Kiborultak a fegyvervásárláson
A családapa tengerészként sokszor nem volt otthon, így inkább az édesanyjával ápolt szorosabb kapcsolatot a fiú, aki egyébként karatézott, kosarazott és konditerembe is eljárt. A fegyverek iránti érdeklődése pedig – nagy valószínűséggel – annak is betudható, hogy a dédapja katonatiszt volt, és nagyapja is foglalkozott fegyverekkel. Egyébiránt az édesapa a fiú fegyvervásárlási szándékán kiborult, s az édesanya sem örült neki. Bár a nő megjegyezte azt is, hogy fia a sportlövészet miatt legalább eljár majd valahová.
A szülő kitért rá, hogy a csoporttársait nem ismerte, s mindössze egyszer mutatott róluk fényképet, ám megjegyzést nem fűzött hozzá. Mint mondta, november 26-a előtt két héttel még Bécsbe akart utazni egyetemi szervezésben, majd pedig meggondolta magát, s csupán sokadszori unszolására mondta el, hogy őt bántják és gúnyolják, ezért nem akar elmenni.
Az ügyben egy, a gyilkosság másnapjára szóló sportorvosi vizsgálatra való jelentkezési lapot is bemutattak.
A tárgyaláson megszólalt az egyik kezelőorvos is. Az ideggyógyász szakfőorvos 2006-ban és 2007-ben kezelte Ákost, aki öt alkalommal járt nála, ekkor beszámolt vizsgák alatti verejtékezéséről, fokozott szívveréséről. Az orvos szerint mindez egyfajta pánikreakció volt, s az első időben a fiú ugyan feszültnek bizonyult, gyógyszereket kapott. A későbbiekben kiegyensúlyozottabb volt, nem kívánta újabb gyógyszerekkel kezelni, s neurológusként pszichológust javasolt a fiatalembernek.
Levetítették a biztonsági kamerák felvételeit
Mivel az oktatóteremben, ahol a gyilkosság történt, nem volt kamera, így a folyosóra és az épület külső falára elhelyezett kamerák képeit is levetítették, amelyeken az látszott, hogy G. Ákos kilép a teremből egy táskával, majd egy szemközti ajtón belép, ahonnan már előrenyújtott karral, bal kezében a pisztollyal tér vissza a terembe. A felvétel megmutatta azt is, ahogyan néhány másodperc múlva hárman rohannak ki a helyiségből, s lassan kisétál fegyverrel a kezében G. Ákos is.
Nem nézett áldozatára
Míg az elkövető az előbbi képsorokat rezzenéstelenül figyelte, addig a bűnügyi helyszíni szemlén készült film vetítésekor minden olyan esetben elfordította fejét, amikor D. Miklós élettelen testét, a padlón látható vérnyomokat mutatták.
„Nagyon sokat lőtt”
A bíróságon lejátszották a rendőrségi ügyeletre érkezett bejelentéseket is. A lövöldözés után a biofizikai intézetből telefonált egy tanár azzal, hogy egy „őrült diák lövöldözni kezdett”, majd pedig hallgatók is hívták a rendőrséget. Az egyik szemtanú pedig néhány perccel a gyilkosság után azt mondta, hogy az elkövető „nagyon sokat lőtt”, elbújt, s nem mernek kimenni.
„Fel akarom adni magam”
Lejátszották azt a hangfelvételt is, amelyen feladta magát G. Ákos: „Én vagyok az elkövető, fel akarom adni magam. A négyszáz ágyas klinika hetedik emeletén vagyok”. Az ügyeletes kérdésére azt is elmondta, hogy nála van a fegyver, s kint lesz az erkélyen, ott várja majd meg a rendőröket. Arra a felszólításra, hogy legyen látható helyen a fegyver, s ne csináljon butaságot, azt felelte: „jó, nem csinálok”.
A tárgyalást áprilisban folytatják.
