–A napokban vette át Vilmos püspök-díjat dr. Ertl Tibor gyermekgyógyász és neonatológus. A professzort fáradhatatlan kutatói, szakoktatói, oktatásszervezői tevékenységéért méltatták. A szerény orvos pályáját szakmai és emberi elismerések tömege fémjelzi.
– Miért választotta az orvosi pályát, ezen belül is a neonatológiát?
– Középiskolában biológia-kémia tagozatos voltam, közülünk nyolcan az orvosi pályán indultunk el. A neonatológia édesanyám révén került képbe: ő csecsemőgondozó volt, a munkahelyén számos alkalommal találkoztam újszülöttekkel. Megragadott a lehetőség, hogy olyan gyermekeken segíthetek, akik még beszélni sem tudnak.
– Munkásságát rengeteg elismeréssel díjazták. Valamelyiket ki tudná emelni, amire a legbüszkébb?
– Általában az elismeréseket három síkon szoktuk szétválasztani. A szakma elismerései közül a Batthyány-Strattman László-díjat értékelem a legtöbbre, a társadalmi elismerések között a Magyar Érdemrend tiszti kereszt polgári tagozatára vagyok büszke. Amikor pedig egy szűkebb közösség is elismeri az elért eredményeket, az külön öröm – így vagyok most a Vilmos püspök-díjjal.
– A neonatológia, az újszülött-gyógyászat az orvostudománynak nem a legismertebb ága, a hallgatók között sem népszerű?
– Valóban, a neonatológia egy nagyon szűk terület, az egyes évfolyamok hallgatóinak körülbelül tíz százaléka szokta ezt a képzést választani. Speciális, úgynevezett „elektív” kurzusokat hirdetünk meg ezen a területen. Szerencsére azok közül, akik ezt választják, sokan nagyon elhivatottak. Márpedig a sikerhez érdeklődő hallgató és elhivatott oktató kell.
– Miért ilyen különleges ez a terület?
– Mert nagyon fárasztó és nehéz, itt is gyakori az orvosok között a kiégés. Hiszen gondoljunk bele: súlyos betegekkel foglalkozunk mindennap, maradandó betegségekkel, fogyatékkal születő gyermekekkel, néha valószínűleg már halálos betegségben szenvedő koraszülöttekkel. Ez a tudományág csak az erős lelkű, kitartó, nagy szívvel küzdő emberek területe.
– Akkor ön is így végezte a munkáját. Mi az az elv, ami végig kísérte a pályája során?
– Én úgy gondolom, soha nem szabad feladni a reményt. Volt, hogy hetekig küzdöttünk egy koraszülött gyermek életéért, végül sikerült megmenteni. A napokban fognak orvossá avatni egy olyan illetőt, aki 28-29 hetesen született és az életéért heteken át küzdöttünk. Az ilyen esetekben óriási szerepe van a családoknak is, akik féltő szeretetükkel kiegészítik a szakorvosok tudását. Együttes szerepük átsegít sok életveszélyen. Azt is fontos szakmai feladatomnak tartottam, hogy minden volt munkahelyemen olyan utódot hagyjak magam mögött vezetői szerepben, akik a kellő szakértelemmel rendelkeznek.
– Mit tanácsolna most egy pályakezdő, fiatal neonatológusnak?
– Talán azt mondanám, hogy egy jó ügyért mindig érdemes kiállni, vállalni kell a döntéseinket. A feladatokat jó szívvel, maximális odafigyeléssel és tudással kell elvégezni, nem pedig azt figyelni, mekkora hasznunk származik belőle, mennyire éri meg. Mindenhez jó szívvel álltam hozzá és most, ha szembejönnek velem a folyosón volt tanítványaim, visszakapom azt a sok odafigyelést és készségességet, amit én adtam nekik régebben.
– Otthon ki várja?
– Feleségem, aki docens az Anatómiai Intézetben. Két fiunk van, az egyik Budapesten közgazdász, neki egy lánya van, másik pedig itt Pécsen dolgozik, saját vállalkozása van, jelenleg nagy erőkkel szervezi a Pécs City Karnevált. Neki két kislánya van.
– Szabadidejében mivel szeret foglalkozni?
– Szabadidőmben szeretek autós újságokat olvasgatni, szeretem az autókat. Próbálunk minél több időt eltölteni a balatoni nyaralónkban nyáron. És még valami, ami nagyon fontos: a baráti kör. Gyakran tartunk nagy összejöveteleket, megyünk el együtt nyaralni. A társasági élet kikapcsol.
[su_box title=”Névjegy” style=”noise” box_color=”#d2b478″ title_color=”#ffffff”]Ertl Tibor 1950-ben született Kaposváron. 1975-ben szerzett általános orvosi diplomát Pécsett, 1980-ban csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 1982-ben neonatológiából tett szakvizsgát. 2001-ben megkapta az MTA doktora címet. Számos országos szakmai bizottság és tanács elnöke, jelenleg a PTE ÁOK szak- és továbbképzésért felelős dékáni megbízottja. 2014-ben az egészségügyi ellátás terén végzett munkájáért és sikereiért Batthyány-Strattmann László-díjat, 2016-ban Magyar Érdemrend Tiszti kereszt polgári tagozata kitüntetést kapott. Most Pécs városa Vilmos püspök-díjjal jutalmazta őt a koraszülöttek iránti elhivatott több évtizedes munkájáért, fáradhatatlan szolgálataiért.[/su_box]
