Vajon milyen lehet az, amikor több tonnányi, pürévé széttaposott paradicsomban fürdünk egy gigászi kajacsata közben? Mert a spanyolországi Buñolban évente megrendezett paradicsomdobáló fesztivál, a La Tomatina tulajdonképpen erről szól. Ezt a kérdést tette fel a most Dublinban élő pécsi Szentesi Gergely is, aki végül személyesen járt a végére.
Sok-sok évtizede örvend egyre nagyobb népszerűségnek a Valencia melletti kisvárosban megrendezett La Tomatina, ami tulajdonképpen nem szól másról, mint sok tízezer ember paradicsomcsatájáról.
– Nyolc éve hallottam először a fesztiválról. Otthon a tévéhíradóban tudósítottak a hagyományosan megrendezett paradicsomfesztiválról és nekem rögtön annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, oda el kell egyszer jutnom! Több ezer ember, paradicsomot dobálnak, ráadásul mindez Spanyolországban… Teljesen magával ragadott – mesélte Gergő.
Idén döntötték el a párjával, hogy végre részt vesznek a La Tomatinán, Buñolban. Augusztus végén egy kis hátizsákkal indultak Dublinból, Madridba repültek, majd vonattal Valenciába, ahol megszálltak a másnapi nagy esemény előtt. Ez a fesztivál többnapos, a csúcsa természetesen a paradicsomdobálás, amire a legtöbben érkeznek. A jegyeket előre meg kellett venni interneten. Gergő és párja olyat választottak, ami tartalmaz egy „védőfelszerelést” is, ami persze elmondásuk szerint később semmit sem használt.
– Buñol városa mindig teljesen le van zárva a fesztivál idejére, csak vonattal lehet bejutni. Reggel tízkor már ott voltunk, rengeteg ember gyűlt össze. Nagyon meleg volt, a hőségben a helyiek vízzel locsolták a felvonuló tömeget. Találkoztunk kanadaiakkal, japánokkal, amerikaiakkal is. Lehetetlen volt megbecsülni, hányan gyűltek össze, de a tudósítások szerint húszezer ember biztosan részt vett a La Tomatinán. Mindenki fehér pólóban. Nem volt nehéz megtalálni a nagy esemény helyszínét: a körülvevő házak oldalait hatalmas kék ponyvával borították le. Délelőtt tizenegy órakor egy lövéssel jelezték a paradicsomdobálás kezdetét. Elindultak az első jól megrakott kamionok, a rajtuk álló helyiek a szétnyomott paradicsomokat dobálni kezdték a tömegbe.
– Négy teljes kamion ürült ki, utána már megtelt a helyszín paradicsommal, aki csak talált egyet, dobta tovább. Ha egy éretlenebb, zöld darab talált el, az nem volt kellemes, de szerencsére puhák voltak a zöldségek. Kaptunk úszószemüveget, orrcsipeszt, füldugót. Persze egyiknek sem volt sok haszna, egyébként sem használták sokan.
Felvételek az idei La Tomatináról:
A pécsi fiú elmondta, összesen hat kamionnyi, több tonnányi – szigorúan szétzúzott – paradicsomot dobáltak szét egy óra alatt. Délben egy újabb durranás jelezte: véget ért a program. Mindenki csupa paradicsomlé volt, a talaj is tele volt az összezúzott paradicsommal. Ekkor a helyiek szinte minden háznál slaggal locsolták le az embereket. A ruhákat, cipőket persze ki kellett dobni, azok nem úszták meg.
[su_box title=”Egy egészen különös fesztivál” style=”soft” box_color=”#f47b6d” radius=”2″]Már hosszú évek óta minden augusztus utolsó szerdáján megrendezik a fesztivált. Rengeteg verziót hallani a népszokás eredetéről – a legelterjedtebb szerint egy 1945-ös fesztiválon a részt nem vehető, unatkozó fiatalok kezdtek nagy paradicsomcsatába. Mikor szokássá vált, az ötvenes években betiltották, ekkor egy paradicsommal teli koporsót szállítottak végig a városon, tiltakozásképpen. Végül 1957-ben megtört az ellenállás, és azóta minden évben megrendezik a La Tomatinát.[/su_box]
