Él Pécsett egy harcművész, akiről talán kevesen tudják, hogy világbajnok. Novotny Bence még gimnáziumban kezdett el kempozni mostanra pedig kitartásának köszönhetően a magyar válogatottba is meghívást kapott. Nem elégszik meg saját sportágában szerzett sikerekkel: értelmileg akadályozottakat, gyerekeket és felnőtteket is edz. Időnként pedig más küzdősportok versenyein is megméreti magát.
-Miként kezdődött a sportpályafutásod?
-Általános iskolás éveim elején karatéztam, aztán, mint a legtöbb gyerek, én is kipróbáltam a labdarúgást. Pár évig PVSK-ba jártam edzésre, utána azonban már csak iskolai és kispályás bajnokságokban játszottam. A gimnázium vége felé pedig rátaláltam a kempora. Osztálytársaim űzték ezt a sportot, előtte csak annyit tudtam róla, hogy edzésen mindig szétverik egymást.
-Ez nem hangzik túl csábítóan.
-Akkor pont egy szerelmi bánat közepén voltam és úgy éreztem, hogy elég volt a nyavalygásból. Pont erre volt szükségem. Úgy gondoltam ugyanis, hogy ha jól elvernek majd ez fog fájni, nem a szívem. Az edzőteremben pedig megtetszett a közösség, később pedig rájöttem, hogy mennyi mindent tud nyújtani ez a sport.
-Mitől speciális a kempo?
-Technikailag és szakmailag ez a legkomplexebb harcművészeti rendszer. Többet igényel az embertől, mint a legtöbb sport, ugyanakkor többet is ad. Vannak például bizonyos formagyakorlatok, ahol nem az ellenfél, hanem saját magad legyőzése a cél. A kempoban mindenkinek önfegyelmet kell tanulnia, illetve tudnia kell mentálisan is irányítani a testét. Edzések közben ugyanakkor van idő elgondolkozni, kicsit befelé fordulni.
-Miként lettél edző?
-Nem voltam különösebben tehetséges harcművész, de beleszerettem a sportágba. A munkabírásomnak hála pedig a versenyzéshez szükséges szintre. Nem akartak tehát abbahagyni a kempot, úgyhogy a felsőoktatásbeli kalandozásaim során is folytattam. Először dietetikusnak tanultam, de ahogy mondani szokták, azt előbb abbahagytam, minthogy befejeztem volna. Utána elvégeztem egy ifjúságsegítő szakot, mert rájöttem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Először csak segédedző voltam, később pedig saját csoportokat is kaptam.
-Ha jól tudom még értelmileg akadályozott csoportokkal is foglalkozol.
-Számukra egy speciális edzést állítottunk össze, ahol nem a küzdelmen, hanem a mozgáson van a hangsúly: a levegőbe ütnek, illetve formagyakorlatokat és összetett mozgáskoordinációs feladatokat végeznek. Ezen kívül azonban tartok tréninget gyermek és felnőtt csoportoknak is, amiket én is végigdolgozok velük. Összesen 6 csapatom van, ami nekem heti 8 edzést jelent. Ezek mellé szoktam még beiktatni egyéni foglalkozásokat a mérkőzések előtt.
-Hogy néz ki egy meccs előtti felkészülés?
-A május végi – június elejei OB-re már januárban megkezdem az edzéseket. Közben ugyan részt szoktam venni más küzdősportok – thai-boksz, jiu jitsun, MMA, K1 – versenyein is, amikre szintén nem érkezhetek felkészületlenül, de a csúcsformát ezekre a hetekre időzítem. Ráadásul az ellenfeleim mellett a kilókkal is állandó harcot vívok, mert különböző súlycsoportokban versenyzek. Idén például 94 kilogrammról fogytam le 83-ra.
-Régóta kempozol, nem fáradtál még bele ebbe az életmódba?
-Inkább már hozzászoktam, hiszen 17 éves korom óta versenyzek. Akkor jól sikerült a bemutatkozás, hiszen magyar bajnok lettem a felnőttek között önvédelmi versenyszámban. Utána az évek alatt szépen lépegettem fel a szinteken, engem ugyanis mindig az motivált, hogy egyre jobb harcosok ellen nyújtsak kiegyensúlyozott teljesítményt.
-Melyiket tartod karriered legértékesebb győzelmének?
-Természetesen a világbajnoki címet, amelyet a kempo full kontakt szabályrendszerében értem el. De ettől még nem dőlök hátra elégedetten. Továbbra is minél több versenyen szeretnék részt venni: nagy vágyam egy komoly MMA eredmény elérése. Ugyanakkor az edzősködést sem szeretném abbahagyni, mert szeretem látni, hogy hova jutnak sportolók a segítségemmel.
