Te is nyaggattad már a párodat, hogy vegyen végre feleségül? Kiskorod óta lebeg a szemed előtt az a kép, hogy fehér menyasszonyi ruhádban végigvonulsz a házasságkötő termen és örök hűséget fogadsz a szerelmednek? Nem vagy egyedül, de vannak óvatos nők, sőt a férfiak is inkább a puszta együttélést szorgalmazzák.
„Holtomiglan-holtodiglan?”
Ma Magyarországon a házasságok háromnegyede végződik válással. 1000 házasságra körülbelül 562 válás jut. A számadatokat tekintve rossz példával szolgálnak a szülők, emiatt a felnőtt gyermekek gyakran nem járulnak az anyakönyvvezető elé. Akik több év „vadházasság” után mégis frigyre lépnek, gyakran a válóperes ügyvédnél kötnek ki. Dr. Stark András pszichiáter családterápiás tapasztalata alapján azt mondja, az ilyen esetek jelentős hányadáért a transzgenerációs, vagyis a generációkon átívelő „programozás” felel.
Vagyis?
A mai egyetemisták jelentős hányada elvált szülők gyermekeként nő fel. Ők inkább az együttélésben bíznak, semmint a házasságban, hiszen tapasztalataik szerint azok válással végződnek, s félelmet kelt bennük, hogy elveszíthetik választottjukat. Persze, ez általában nem tudatos döntés kérdése, inkább mélyen, a tudattalanunkban rejtőznek az okok.
Ettől függetlenül megeshet, hogy rá tudjuk erőltetni partnerünkre a házasságot, csak kérdés, hogy ez jó megoldás-e?
– Ha egy régóta együtt élő pár végül beadja a derekát, és anyakönyvvezető elé vonul, beindul a családi élmények alapján keletkező „rossz program”, felbomlik az addig jól működő kapcsolat, és válás lesz a vége. Még az együttélés során született közös gyermekek sem tudják visszatartani szüleiket – mondja a pszichiáter.
„Papír” nélkül egy esetleges szakítás, különválás kockázata kisebb, következményei nem olyan súlyosak. Ám ha közös gyermekek vannak, azok így is, úgy is megsínylik a szakítást, még akkor is, ha a szülők nem a bosszú, vagy egy romboló folyamat eszközeként használják őket. Dr. Stark András szerint ilyen esetekben a párterápiás segítség sokat jelenthet, hogy közös megegyezés után a legkevesebb sebet szenvedjék el a gyermekek.
Az élettársi kapcsolatban élőknél az is előfordul, hogy az egyik fél még nem vált le érzelmileg teljesen eredeti családjáról, nem tudja megvédeni párkapcsolatát a szülői a befolyással szemben. A fiatalok inkább nem kötnek házasságot, mert nem vállalják fel a konfliktust szüleikkel.
Jó példa
A hosszú kapcsolatoknak azért nem mindig vet véget a házasság. Sokan ezáltal újabb dimenzióba helyezik együttélésüket. A szakember úgy tapasztalja, hogy az ilyen frigyek legtöbbje külső hatásra köttetik – például a közös gyermekek kérésére. Amikor már feloldódtak a házassággal kapcsolatos félelmek, stabil, elmélyült viszonyról beszélünk, illetve a felek át tudtak vészelni különböző kríziseket, saját magukban is megfogalmazódhat a házasság gondolata. Vannak jó példák, amikor valóban sírig tartó együttélésről beszélünk.
Zsuzsanna így nyilatkozik kapcsolatáról:
– Előzőleg férjnél voltam. Sajnos bántalmazás áldozata lettem, így viszolyogtam a házasság gondolatától. A jelenlegi férjem sem akart nősülni, mert csupa rossz házasságot látott maga körül. Családja már kamaszkorától nyaggatta, hogy bizony neki meg kell nősülnie, és mindent feladva a családjának élnie. Az előző férjemtől született kislányom kérte először, hogy kössünk házasságot a párommal, mert nehezen magyarázta el, hogy van egy apukája, akitől fél, de van egy új apukája, aki meg szereti őt, de nem igazából az apukája, mert nem az anyukájának a férje. 12 évesen egy balesetben elveszítettük őt, ezért később úgy gondoltuk, teljesítjük a kívánságát.
