A Pécsi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat nemrégiben rendezte meg a „Ruszin szüret a szőlőhegyen” elnevezésű rendezvényét a mediterrán fekvésű Forrás dűlőben. A Pécsi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat közleménye.
„A program 8 órakor, a feladatok hagyományos elosztásával kezdődött, így kijelölték a puttonyosokat, a szőlő szedéséért, darálásáért, az étkek elkészítéséért, valamint a munka hátramozdításáért felelősöket.
A szüret nagyon jó hangulatban, sok hagyományt felelevenítve telt, melynek során nem csak a szedésben részt vevők végezték dalolva munkájukat, hanem a többi más, fontos feladatot ellátók is. A pécsi ruszin asszonyok kaláccsal és hagyományos ruszin szüreti süteményekkel vendégelték meg a dolgos kezű munkásokat, akik száraz torkukat apáinktól, nagyapáinktól tanult módon készített óborral öblíthették le.
Délben, a résztvevők egy igazi ruszin gasztronómiai különlegességet, kemencés rizses nyulat kóstolhattak, mely ismét felelevenítette a hazai ízeket és mindannyiunk számára oly kedves emlékeket, anyáink, nagyanyáink szeretettel fűszerezett ételeit.
A szüret végének közeledtével „desszertként” a pécsi ruszin nemzetiségi közösség fiataljai léptek fel szüreti dalokkal, versekkel, tovább fokozva a kellemes hangulatot, melyet jól példáz, hogy még vers is született az idei szüretről:
Kéri Salamon – Szőlőszüret
Szentmiklósnak oldalába
Ottan állott a Józsi portája.
Színes volt a tetője,
Szüretkor a dézsának megtelt a bendője.
Tizenhatra szüreti bot is készült,
Szőlő nincs? Az is kiderült.
Ha kevés is a szőlő,
Mégis tele van a bendő.
Ment a szüret.
Üresben állott a dézsa,
De egyszer lement a Csehily Jóska.
Mondta rögtön: egye meg a
Tavaszi fagyot a kukaca!
Ottan Neked muslicának
Nincsen semmi haszna!
Ottan álltam Szentmiklóson,
Alkonyatkor.
Ettük a zsíros kenyeret,
Vereshagymát, perecet.
Ez már elmúlt.
Vége a nyárnak,
Sárga falevél
Nézett a tájnak.”
