Nem állítunk valótlanságot, ha azt mondjuk, sem gyerekeknek és szülőknek, sem pedig az oktatási intézményeknek nem volt zökkenőmentes néhány hónapja átállni a digitális tanításra. Minden résztvevő részéről szükség volt kreativitásra, kompromisszumokra, odafigyelésre, empátiára. Igaz ez a Pécsi Éltes EGYMI csapatára is, akiktől megkérdeztük, mennyiben volt speciális a helyzet a tanulási zavarokkal küzdő, valamint a fogyatékkal élő gyerekekkel és családjaikkal.
A március 16-tól az iskolán kívüli, digitális oktatásra való áttérés sok szervezési feladatot igényelt, tudtuk meg a pécsi iskola munkatársától. Az első lépés az volt, hogy frissítették az elérhetőségi adatbázisukat. Aztán mindenkit felhívtak és szóban tájékoztattak a kialakult helyzetről, valamint a további lehetséges munkamenetről. Felmérték továbbá, hogy a családoknak milyen infokommunikációs eszközök állnak rendelkezésükre.
A hét minden napján készülnek a diákok feladatainak összeállítására, hiszen az, hogy a tanmenetnek, a tanulók egyéni szükségleteinek megfeleljenek, illetve a szülők se legyenek túlterhelve, rengeteg kutatómunkát igényel. Minden tanórához igyekeznek képi és videós segítséget keresni, interneten elérhető érdekességeket belecsempészni a feladatokba. A tanulókkal napi szinten tartják a kapcsolatot, sőt az ilyenekkel nem rendelkező családok számára igyekeztek infokommunikációs eszközöket is biztosítani. Sőt, szociális segítőjükkel karöltve még a vidéken élő tanulókról is gondoskodjanak.
– A gyerekekről és szüleikről általánosságban elmondható, hogy nagyon együttműködőek, a visszajelzések, és a feladatokról a visszacsatolások is rendszeresen érkeznek. A digitális oktatás egy új fejlődési irányt és lehetőséget nyújtott tanulóinknak, és nekünk pedagógusoknak is egyaránt – vélekedett Lehmann-Szántó Márta, igazgatóhelyettes.
Kiemelt képünk illusztráció.
