Immár tizenöt esztendeje azon dolgozik nőtársaival együtt Kittkáné Bódi Katalin, hogy ingyen kaphassanak ételt azok a gyermekek, akiknek családja éppen lecsúszott az állami támogatásokról. A Pécsi Jótékony Nőegylet vezetője abban bízik, hogy egyre többen állnak be a ma több mint harmincfős szervezet mögé.
Családanya, feleség, az orvostudományi kar oktatástechnikai és szervezési csoportjának vezetője. Nincs sok szabadideje, de ami van, azt az éppen tizenöt esztendős Pécsi Jótékony Nőegyletnek szenteli. Bár a városban szerencsére több szociális segítséget nyújtó szervezet is munkálkodik, a nőegylet az egyetlen, amely másfél évtized óta megszakítás nélkül gyerekek tucatjainak biztosítja ingyen a napi betevőt a „Nekem nincs ebédem” programnak köszönhetően.
– Reggeltől estig munka, család, házimunka. Bár a nők teherbíró képessége kimagasló, talán még így is magyarázatra szorul, honnan veszi az erőt?
– Nem tekintem erőfeszítésnek azt, hogy a nőegylet ügyeit intézzem, szervezzem az eseményeket, az adománygyűjtéseket, tevékenyen részt vegyek az egyesület megalapításakor lefektetett célok érdekében. Szerencsésnek mondhatom magam, szeretem a munkám, nem teher számomra több helyen helytállni. Egyik feladat generálja a másikat. A pozitív gondolkodás, a derű, a jókedv sok nehézségen átlendít. Talán annak is köszönhető mindez a képesség, hogy családomban sem volt ritka az önzetlen jószolgálat. Somogyból származom, édesapám járási főállatorvos volt, s előfordult, hogy befogadtuk a szolgálati lakásra váró fiatal doktorokat családjukkal együtt pár hétre, de munkálkodott Barcs erdélyi testvérvárosával való kapcsolataiért is. Apósom Horváth Adolf Olivérnek nyújtott anyagi segítséget egy Pécs flóráját bemutató térkép elkészítésére, míg férjem nagynénje, Mádl Dalma már a nyolcvanas években is, személye megnevezése nélkül segítette az elesetteket. Belső késztetés számomra az, hogy felelősek vagyunk mások iránt is.
– Hogyan kezdődött ennek intézményesülése?
– A kilencvenes évek közepe felé érezhető volt a társadalmi leszakadás. Akkoriban rendszeresen részt vettünk férjemmel a Tettrekész Pécsi Polgárok bálján, s az egyik ilyen rendezvényen jött az ötlet, hogy a bevételből segítsük azokat a szülőket, akiknek gondot okoz az iskolai ebéd befizetése. Találkozóra hívtam azokat a barátokat és ismerősöket, akikről úgy gondoltam, hogy hasonlóan gondolkoznak, mint én, így tizennégy hölgytársammal a cél érdekében időről időre összefogtunk; 1997-ben pedig már egyesületi formát öltöttünk.
– Hogyan jut el a gyermekekhez a pénz?
– Egy olyan rendszert dolgoztunk ki a „Nekem nincs ebédem” program keretein belül, ami a legátláthatóbb: tagjaink főként peremkerületi, de esetenként belvárosi iskolákból is tájékozódnak a gyermekek életkörülményeiről. Szociális jellemzést kérünk, és iskolai javaslatra választjuk ki a társadalmi segítségre leginkább rászoruló családokat, kiemelt figyelmet adva azoknak, akik az állami támogatásról éppen lemaradnak. A nőegyleti adományokból hónapról hónapra névre szólóan fizetjük be a szegénységben élő a gyermekek ebédjét. Évente így 100-120 kicsinek juthat meleg étel; 6-8 millió forintot tudunk összegyűjteni számukra, de igény ezen kívül is lenne bőven.
– Másra nem is jut erőfeszítéseikből?
– Tíz esztendeje minden évben karácsonyi játszóházat működtetünk a Várostörténeti Múzeummal közösen egy héten át; ekkor a gyermekek szerény ajándékokat is kapnak tőlünk. Jó lenne, ha még több tagunk vagy pártoló tagunk lenne, hogy eredeti célkitűzéseinknek megfelelően tehetséggondozási programokat indíthassunk, felkarolhassuk azokat, akiknek egy-egy egyszeri kis támogatás elég lenne ahhoz, hogy magasabb szintre léphessenek képességeik kibontakoztatásához.
– Jubileumi gálaestre készülnek a Kodályban november 25-én. Mire számítanak?
– Féltünk tőle, de szinte minden jegy elkelt, így telt ház előtt szerepelhetnek többek között a Pécsi Nemzeti Színház művészei, a Vivat Bacchus, Rudán Joe, Vermes Tímea, Demjén Ferenc, Csengeri Attila, Gergely Róbert. A hangversenytermet a város és a Zsolnay Örökségkezelő ingyen biztosította számunkra, így reményeink szerint a jegyeken túl „felülfizetéseket” – így nevezték a nagy felajánlásokat a régiek – is sikerül összegyűjtenünk. Szeretnénk a jövőben az önhibájukon kívül válsághelyzetbe került családoknak is segíteni, így minden felajánlásra nagy szükségünk van.
