Pécs a kultúra városa, ezt páratlan történelmi múltja is bizonyítja. Ám a kultúra mellett az ipar számos ágában is maradandót alkotott a város! A 19. század ipari forradalma Pécset sem kerülte el, és országosan is egyedülálló manufaktúrák alakultak itt az 1800-as évek közepén, nagy iparos családok jóvoltából.
A második világháborút követő brutális államosítások idején a hírneves iparos családokat kiforgatták vagyonukból, elvették üzemeiket, nem egyet koncepciós perben el is ítéltek. A családok mára eltűntek, ám a nagy múltú gyárépületek, emléktáblák emlékeznek rájuk szerte a városban.
Hirschfeld család
A mai Pécsi Sörfőzde ősét 1848-ban alapították, ahogy azt a gyár Alkotmány utca felé néző homlokzata is mutatja. Az alapító Hirschfeld Leopold hamar sikerre vitte vállalkozását, köszönhetően annak a német főzőtechnológiának, amely a mecseki karsztvizet is felhasználta. A 19. század vége felé rohamosan fejlődött az üzem, sorra szerezte be a kitűnő minősítéseket és nyerte a versenyeket. 1893-ban Leopold fia, Sámuel vette át a cég irányítását. 1912 után újabb gépházak és hatalmas tározók épültek.
1911-ben a gyár felvette a Pannónia Sörfőző Rt., 1917-ben pedig a Pannon Serfőző Rt. nevet. 1952-ben óriási korszerűsítésen esett át az üzem. A rendszerváltást követően sorra vásárolták meg a külföldi és hazai licenszeket, 1993-ban a gyár az Ottakringer – Wenckheim Társaság vásárolta meg.
Höfler család
A Höfler Pécs talán legjelentősebb bőrgyártó családja volt. Höfler András 1762-ben indította el kis tímárműhelyét a Felsőmalom utcában, a Tettye forrás vizét felhasználva. Több generáción keresztül voltak egyeduralkodók a bőriparban, 1877-ben, egy átszervezés során létrehozták a Höfler Testvérek és Társa Bőrgyárat, és terjeszkedni kezdtek. 1890-ben költöztek a Rákóczi útról a Siklósi úti telephelyre. 1912-ben újabb átszervezés következett több részvényes bevonásával. Höfler Jakab ebben az időben Mohácson is megvetette a lábát, így 1919-ben a név Pécsi Höfler Bőrgyár Rt.-re módosult.
1948-ban államosították a gyárat. A szocializmus idején az ország első, legnagyobb bőrgyárává nőtte ki magát, ám a század végén finanszírozási okok léptek fel, több résztulajdonos kivált, így hosszú stagnálás után 2009-ben végképp be kellett zárni a nagy múltú gyárat.
A siklósi úti műhelykomplexum egyik unikális része az Erreth villa, melyek műemlékké nyilvánítottak – az Erreth család szintén egy nagy múltú neves pécsi tímárnemzetség volt, házuk akkor épült, mikor a bőrgyár nagy részvényesei lettek.
Hamerli család
A Hamerli család Pécs egyik legnevesebb famíliája volt több emberöltőn át. Rengeteg vállalkozásuk volt, mind sikeresek. A legnagyobb alak talán Hamerli János volt, aki 1861-ben kesztyűgyártó üzemet hozott létre, ez az a vállalkozás, amely sokáig országosan vezető szerepet játszott a kesztyűmárkák világában és kiváló minőséget nyújtott a 20. század második felében. Az alapító külföldi és hazai tapasztalatok alapján indította el vállalkozását. Rohamos mértékben bővült a gyár, városszerte több helyen is műhelyeket nyitott és üzemeltetett. A 19. század utolsó évtizedében évi 80-100 ezer pár kesztyű volt az éves termelés mennyisége. Ekkor kezdett országos és világhírre szert tenni különféle hazai és világkiállításokon. Ekkor már a mai Vince utcában dolgoztak.
A világháborús időket is átvészelte a vállalat, sőt, az igazi fellendülést a fegyverkezési megrendelések hozták. 1948-ban államosították a kesztyűgyárat, a Hamerli családot elzavarták. Először Hunor, majd Pécsi Kesztyűgyár néven működött tovább az üzem. A rendszerváltás után már nem tudták fenntartani a gyár versenyképességét, a felszámolt üzem pedig kis kesztyűvállalkozások sorát hagyta örökségül (Gant Pécsi Kesztyű Kft., Pannon Glove Kft., stb.).
Littke család
Az 1840-es években alapította Littke Lőrinc a Szent István téren állt pezsgőgyárat Pozsonyban szerzett szakmai tapasztalatai alapján. 1859-től egy francia eljárás alapján kezdte forgalmazni termékeit, melyek hamar népszerűek lettek.
Az alapító halála után fia, Littke József vette át az irányítást, a 20. század elején már számos európai országba exportáltak pezsgőket, hamarosan pedig egyeduralkodó lett a hazai piacon. Folyamatosan terjeszkedtek a dél-dunántúli régióban, mígnem 1949-ben államosították a gyárat. A hatvanas években indult be újra a gyártás, a rendszerváltás után pedig svéd tulajdonba került. 2014-ben végleg leállították a termelést, ma az épületben étterem működik, a gyár alatt húzódó óriási pincerendszer pedig szabadon látogatható.
Angster család
Az alapító Angster József 1867-ben hozta létre saját vállalkozását külföldi tapasztalatai és tanulmányai során. A gyár első komolyabb munkája a pécsi Zsinagóga orgonája volt. Az üzem hihetetlen mértékben fejlődött, az 1890-es évek elején 50-60, a világháború idején már 120 embert foglalkoztatott. Állandóan költözni kellett bővülése miatt, ötödjére aztán végleges telephelyre találtak: a József utca 30. alatti telken rendezkedtek be, amihez hozzácsatoltak egy Mária utcai ingatlant is.
A 20. század első évtizedében nagy technikai fejlesztéseken ment keresztül a gyár, termékeiket pedig már a legnagyobb, legpatinásabb templomokba szállították szerte Európában. Páratlan minősége miatt kedvelték, melyet saját gyártási technológiájának köszönhetett.
A második világháborúig 1300 orgona készült. 1949-ben államosították a gyárat, megszüntették az orgonagyártást, bútorgyárrá alakították.
Zsolnay család
A legnagyobb pécsi márka kétségtelenül a Zsolnay. Történetéről enciklopédiát lehetne írni, a legfontosabb adatokat próbáljuk most összegezni pár sorban.
1853-ban, egy keménycserép-manufaktúra indult Lukafán, ebből nőtte ki magát a világhírű Zsolnay-gyár. Zsolnay Vilmos sorban felvásárolta a Budai városrész agyaglelőhelyeit, és ide toborzott külföldi szakembereket. Zsolnay eközben folyamatosan mázkísérleteket folytatott. 1868-ban került ide az első gőzgép, ezt még sok másik követte később. Porcelánkínálatukat folyamatosan bővítették, és egyre több embert foglalkoztattak. A 19. század végére a monarchia legnagyobb porcelángyára lett a Zsolnay. Budapesten is megvetették a lábukat, felvásárolva egy felszámolás alatt lévő gyárat.
Világhírűket többek között az egyedi fejlesztésű eozin máznak is köszönhetik. Szerte Európába szállították termékeiket, használati – és dísztárgyakat, cserepeket egyaránt.
Az alapító Vilmos halála után fia, Miklós, majd annak gyermekei vették át a gyár irányítását. 1948-ban államosították a gyárat, nevéből pedig kivették a Zsolnayt és csak 1974-ben tették azt vissza. 1982 volt az önállósodás éve, és az újbóli külföldi exportok beindításáé. A rendszerváltás után számos tulajdonosváltáson esett keresztül a gyár, 2010-ben pedig, az Európa Kulturális Fővárosa program kulcsprojektjeként kulturális negyedet alakítottak ki a manufaktúra egykori óriási területén.
(Forrás: Pécs lexikon)
