Teljesen megtelt a városháza közgyűlési terme, ahol az Ökováros-Ökorégió program keretében csütörtökön 17 órától arról tartottak közmeghallgatást arról, hogyan lehet Pécs fenntartható és élhető város. Záporoztak a résztvevők kérdései és felvetései.
A vitaindítót dr. Kiss Tibor, a PTE Közgazdaságtudományi Karának docense tartotta, aki szerint régiónk ma erős függésben van: energiát, élelmiszert kívülről kap, pedig úgy látja, ezekből vannak készleteink is. Szerinte vissza kell telepíteni a várost a régiójába.
A függésre példaként hozta fel a munkahelyteremtés jelenlegi gyakorlatát, amely ahelyett, hogy a régió folyamataiba kapcsolódna, globalizált folyamatokban vesz részt, tovább növelve a bizonytalanságot. Ugyanis arról hogy egy multicég meddig marad a városban, nem a helyiek döntenek – fejtette ki a szakember.
Dr. Kiss Tibor szerint a cél az ökológiai, gazdasági és társadalmi a fenntarthatóság hármasságának megteremtése, és – mint hangsúlyozta – az emberi méltóság megélésének lehetősége. Elengedhetetlennek nevezte, hogy a közösség képezze az alapján e stratégiának.
Kővári János a természeti és emberi erőforrás bizottságának elnöke, néhány riasztó példával indította beszédét: a 2009-es esőzések utáni állapotokat, s a varjak kertvárosi elkergetését hozta fel. Továbbá emlékeztetett, hogy a legnépesebb városrészben a távfűtés pazarló módon 25-30 fokon tartja a lakásokat télen. A korábbi városvezetés fejlesztési politikájára is utalva úgy fogalmazott, korábban sokszor nem vették figyelembe, azt, hogy mi fenntartható.
E helyzetek orvoslását jelentheti az Ökováros-Ökorégió program: „nem normális, hogy ebben a városban egyszerre van jelen a 16. és a 21. század. Az állandó versenyben lévő társadalom hozta létre a helyzetet. Ennek nem kellene így lennie” – szögezte le.
Kiemelte a városlakókkal való közös tervezés, a kooperáció, a hálózatépítés, valamint a város és a vidék egymásra utalt működésének fontosságát. A terv megvalósítása szempontjából Kővári szerint sarkalatos pont a szemléletformálás, a lakossági szokások megváltoztatása.
A számtalan résztvevői hozzászólás több esetben nem kifejezetten a programra vonatkozott, hanem – ha időnként messzebbről is, de – kapcsolódó konkrét esetekről számolt be. Szóba került a Mecsekoldal beépítése okozta károsodás, a meszesi városrész elhanyagoltsága. A jelenlévők szóltak az üszögpusztaiak életét nehezítő körülményekről, a biogázzal üzemelő tömegközlekedés lehetőségéről, valamint a lakóparkok építésének jelenlegi – a hozzászóló szerint – elfogadhatatlan gyakorlatáról is, valamint a hőerőmű szalmatüzelésű blokkjáról is.
Egy másik felszólaló arra kérte a városvezetőket, hogy fajsúlyos ügyekben hallgassák meg a helyieket, utalva a kertvárosi kiserdő kivágását megelőző lakossági tiltakozásra.
Ugyanakkor legtöbben reményüket fejezték ki a programmal kapcsolatban, építő felvetésekkel gazdagítva a városházi elképzelést. Ilyen kommentár volt például az, amely szerint az építészet és az építőipar felkészült az energiatakarékos épületek tervezésére és kivitelezésére, és a városnak élen kellene járni abban, hogy a jövőben ilyeneket terveztet. De a korábban igen sikeres pécsi panelprogram újjáélesztésének igényét is tolmácsolták a jelenlévők.
Ha mindenki csak a saját háza előtt takarítana, már jobb lenne a helyzet – summázta véleményét egy felszólaló. Szavainak eszmeiségét lényegében Kővári János is megismételte zárszavában, amikor azt kérte hallgatóságától, hogy a jövőben mindenki igyekezzen a program szellemében cselekedni.
