A Dunakanyar évszaktól függetlenül varázslatos látványt nyújt, a táj bármely pontjáról is tekintsünk le rá. Ezért is választottuk Visegrádot úti célként egy kis pár napos téli üdülésre. Nem okozott csalódást a környék, a folyó partján húzódó településeket látogatva életre kelt a magyar történelem.
Nekünk, pécsieknek abszolút idegen a táj jellege – és éppen ettől varázslatos. A hegyeket kettészelő, ívesen kanyarodó Duna észak és dél felől tekintve egyaránt festői, a panoráma élvezetéhez bizonyosan hozzátartozik egy tudat alatt bennünk élő Európa-térkép a folyó vonalával, látjuk a virtuális pontot, ahol megtörik a Duna, mi magunk pedig szintén azon a ponton állunk, a kontinens közepén.
Visegrád nagyon pici városka, ha nem lenne óriási történelme és egy romvára, csak egy lenne a kis, Duna menti települések között. A Fellegvár, amit az Árpád-korban alapítottak, az Anjou-uralkodók korára vált jelentőségteljessé, 1335-ben zajlott itt a Visegrádi királytalálkozó. A 15. században is virágzott a település élete, egészen a török időkig, amikor a hódító oszmánok mindent szétdúltak.
A téli hóban, olvadó jégben és sárban a Fellegvár sajnos – pár felvezető szakasz kivételével – le volt zárva. Addig viszont még fel lehetett sétálni, ahonnan szemünk elé tárult a forduló folyó. Mindezzel együtt így is varázslatos volt az erődítmény.
Esztergom annyiban rokon Péccsel, hogy rómaiak alapították a települést, illetve mindkét helyen ezeréves püspökség működik. Meg kell hagyni, azért utóbbi szempontból Esztergom fölénk kerekedik, hívhatnánk akár a katolikus magyarság „fővárosának” is. Több évszázadon át az Árpád-korban viszont közigazgatási főváros is volt, itt született államalapító királyunk, itt koronázták meg.
Európai mércével is az egyik legnagyobb bazilika áll a Várhegyen. Belülről is szemügyre vettük a dómot és a reneszánsz Bakócz-kápolnát, az altemplomot sem hagytuk ki, ahol többek között Scitovszky János, a legendás pécsi püspök is nyugszik.
Tágabb értelemben a Dunakanyarhoz tartozik még Szentendre is, ami szintén sorra került kirándulásunk során. A település belvárosa mediterrán hangulatot nyújt, kis túlzással még az adriai kisvárosokat is idézi. Szűk utcácskák, meredek és lejtős, macskaköves sikátorok adják Szentendre vonzerejét. Nem utolsósorban a szépen kialakított, barátságos hangulatú Duna-parti sétány.
