Vajon csak tévhit, hogy a nők, akik közel állnak egymáshoz – barátok, kollégák, ismerősök – előbb-utóbb elkezdik fúrni egymást? A vélemények megoszlanak erről, sokak szerint a jelenség nem nemspecifikus.
Állandó vetélkedés
Azt talán senki nem vitatja, hogy a nők között mindig jelen van egyfajta rivalizálás, még ha csak tudat alatt is. Sokszor észre sem vesszük, ha rajtunk is eluralkodik a „savanyú a szőlő” érzés, vagyis úgy gondoljuk, a másiknak minden jobban megy. Ekkor rosszabb esetben vagy keresztbe teszünk az illetőnek vagy saját teljesítményünket olyan mértékben fokozzuk, hogy azzal utolérhessük, megelőzhessük őt. Lehet szó akár fogyókúráról, öltözködésről, munkahelyi pozícióról vagy a közösségben betöltött szerepekről; azaz mindig az a kérdés, hogy ki a méhkirálynő?
Mik a tapasztalatok?
A legtöbb nő be tud számolni olyan esetről, amikor egy másik utálatosan bánt vele, vélhetően puszta féltékenységből, például idősebb női főnökök hajlamosak a náluk fiatalabbat kipécézni, aminek magyarázata vélhetően épp az ifjúságra, adott esetben szépségre való irigység. Ugyanakkor Héder Sándor, pécsi coaching vezető azt állítja, az ő tapasztalatai alapján a női vezetők nagyon is kiválóan végzik munkájukat, alaposak és megértőek. Az általunk megkérdezett pszichológusok szintén nem osztják a furkálódással kapcsolatos tézist, a szociológus, Tistyán László szerint a jelenség férfiakat és nőket egyaránt érint, hiszen mindenki szeretne feljebb jutni a ranglétrán, az pedig már személyiségfüggő, hogy ezt milyen módszerekkel éri el.
Mit mond a tudomány?
Egy, a méhkirálynő szindrómával kapcsolatos kutatási eredményeket taglaló cikk kitér arra, hogy a női vezetők alatt dolgozók sokkal stresszesebbek, mint azok, akiknek férfi a főnökük. A felmérések arról is említést tesznek, hogy a jelenséggel kapcsolatban ellentétes álláspontok állnak egymással szemben, mert sokak szerint a vezető pozícióban lévő hölgyek sokkal empatikusabbak férfi társaiknál. Egyes vélekedések szerint a nők „gonoszsága” azzal magyarázható, hogy túlkompenzálnak, bizonyítani akarják rátermettségüket és objektivitásukat.
Mindenkiben ott van a kisördög?
Lényegében nincs egyértelmű álláspont azzal kapcsolatban, hogy igaz-e a tézis, miszerint a nők hajlamosak fúrni egymást. Ugyanakkor, ha szívükre tesszük a kezünket – nőként és férfiként egyaránt – nagy valószínűséggel találunk olyan esetet, amiben saját céljainkat előbbre helyezve vetélkedtünk valakivel valamilyen szituációban. Már csak az a kérdés, hogy mikor uralkodik el rajtunk a gonosz énünk?
