Macivarrás terápiás céllal. A pécsi módszer működik, gyerekek és felnőttek gyógyulnak a Brummogdában. A hely tele van plüssállatokkal és mindegyiknek más, sokszor drámai története van.
Rengeteg mackó fogadja a betérőt a pécsi Brummogda kis szobájában, ám a színes, szívderítő díszlet mögött komoly terápia folyik. Itt dolgozik Horváth Annamária művészetterapeuta, aki segíteni próbál a hozzá forduló gyermekeken és felnőtteken. Szorongással, tanulási zavarokkal küzdő kicsik, gondterhelt, stresszes felnőttek a kliensek.
– Sokan ismerik a Brummogdát kívülről. De pontosan mi történik idebenn?
– Ide bárki bejöhet, és a macikkal vigasztalódhat. Művészetterápia folyik elsősorban gyermekeknek, illetve olyan felnőttek számára, akik ezt a módot választják problémáik feltárására. Macikkal vagy nélkülük, de az a tapasztalatom, hogy társaságukban könnyebben, szinte kérdések nélkül megnyílnak az emberek.
– Hogyan történik egy foglalkozás?
– Nem hirdetem a szolgáltatásomat, így legtöbben ismerős vagy szakember kolléga ajánlása révén keresnek meg lelki problémákkal, elakadással. Hasonló a helyzet, mint a többi segítő helyen, ketten vagyunk a klienssel, ám itt sajátos a környezet, a hangulat, más a sebesség. Sokfélék vagyunk emberek, így ezek az együttlétek sem egyformán zajlanak. A macivarrás nem „kötelező”, jobbára a vendég kérdez rá, már az első foglalkozás közben. A mackók remek segítőtársak, „velük” könnyebben találunk a bajokra megoldást. Akár belevarrhatjuk a macinkba a bajainkat, vágyainkat is.
– Mi lesz a megvarrt játékokkal?
– Mindenki hazaviszi a sajátját, s nagy becsben tartja, hiszen segítségével sikerült megfogalmazni, leküzdeni élete kisebb-nagyobb gondját…
– Vannak érdekes példák?
– Egy hölgy közel kétórás együtt-varrás után mondta el: egy éve fulladt a Balatonba kisfia, akinek Maci volt a beceneve. Emlékére varrta a mackót. Ez az eset is jelzi, hogy nagy szerepe lehet egy sajátos atmoszférának, nyugalomnak abban, hogy megnyíljanak a szívek. Egy óvodás kisfiú a sötétségtől való félelme leküzdéséhez hívta segítségül az általa varrott macit, azóta nyugodtak az éjszakái. Egy kamasz fiú kilenc év választott némaság után megszólalt a Brummogdában.
– Kik térnek be rendszeresen?
– Erre sétáló családok, turisták, gyerekek, felnőtt nők, férfiak. A legkülönbözőbb társadalmi rétegből, különféle korúak. Talán meglepő, huszonéves fiúk sokan megfordulnak a Brummogdában. Gondjai, lelki sebei bárkinek lehetnek, és eljuthatunk arra az elhatározásra, hogy segítséget kérünk és várunk, akár egy magunk varrta mackótól is.
– Lelki terápia mackóvarrással, nem mindennapi tevékenység. Ön ebből él?
– Igen, bár elég szerényen. Az ember nem számolgat, teszi a dolgát szenvedélyesen. A hely szerencsére megmaradt az évek során, ráadásul, mint fatalista ember, hiszek abban, hogy valami mindig továbblendít az időnként felbukkanó nehézségeken.