Elképesztő pályafutást tudhat maga mögött Magyar László. Földmérő-térképészként részt vett Pécs feltérképezésében, ismeri a város alatt húzódó pincerendszert, kis túlzással ő álmodta a térképre Kertvárost. A pécsi szakember megjárta Irakot is, teázott a helyiekkel, nyugdíjasként pedig több száz régi térkép tulajdonosa.
– Hogyan indult a pályája?
– Sásdon születtem, Dombóváron érettségiztem, Székesfehérváron jártam főiskolára. Mivel már ifjúkoromba is sokszor jártam Pécsett, nagyon tetszett a város, nem sokáig volt kérdés diákként, hogy a nyári gyakorlatomat is ebben a városban töltöm a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál (PGTV). Akkor ez a cég az ország második legnagyobbja volt óriási szakembergárdával. A privatizáció után feldarabolódott a vállalat, ma már csak a töredéke van itt.
– Nagyon szerteágazó területeken alkotott maradandót Pécsen.
– Valóban rengeteg mindennel foglalkoztunk, sok megrendelésünk volt. Amikor elkezdtem a vállalatnál dolgozni, akkor indultak Pécsen a nagymértékű, komoly feltérképezések, a pincemérések, amiben nagy szerepet vállaltunk a városi tanács felkérésére számos alkalommal. Szervesen részt vettem a hetvenes években a különféle kisebb települések Pécshez csatolásában – Málom, Postavölgy, Nagyárpád, Somogy, Vasas, Hird. Szemtanúja voltam, hogyan vált Pécs az ország egyik legnagyobb városává. Négy évig dolgoztam a paksi atomerőmű blokkjainak építésénél. Nem volt egyszerű feladat, elképzelheti: tizedmilliméter pontosságra kellett megtervezni mindent!
– Úgy tudom, sok ikonikus személlyel is együtt dolgozott.
– Így van. Nagyon szerencsés vagyok, hogy például a neves Angster család egyik tagjával, Gáborral dolgozhattam együtt, aki mérnökként igazi leleményről, ügyességről tett mindig tanúbizonyságot. Dolgoztam Molnár Dénes korábbi katonatiszttel is, aki annak idején a Don-kanyart is megjárta, családja ma már neves orvosokból áll. Ő hagyott rám több értékes emléket, többek között például kardokat is. De több évtizeden át kollégám volt az 56-os városparancsnok, Csikor Kálmán is, akit 12 év börtönre ítéltek, és akinek ma már utca is viseli a nevét. Sétáló Ferenc kollégámmal a pécsi pincerendszert kutattuk és térképeztük fel részletesen, ami az országban az egyik leghosszabb. Kevesen ismerik, mennyi és hány szintes pincék húzódnak a történelmi belváros alatt. Valamikor a Barbakántól egészen a Széchenyi téren keresztül a Búza térig el lehetett jutni.
– Valóban az ön keze nyomán épült a mai Pécs legnépesebb városrésze?
– Mondhatjuk így is. A régi Kertváros utolsó épülete korábban a Szomjas tüzér kocsma volt, utána már csak szántók. Amikor elhatározták, hogy lakótelepet húznak itt fel, az én feladatom volt elkészíteni a városrész alaptérképét – ahol ma már több mint ötvenezren laknak. Később a földmérésben is részt vettem. Sajnos mára már kezd elavulttá válni a közműrendszer, hiszen egy 40 éves hálózatról beszélünk.
– Külföldön – pontosabban a Közel-Keleten – is megfordult munkájából kifolyólag.
– Irakban több mint 2,5 évet töltöttem mintegy húsz évvel ezelőtt. Kis falvak villamosítását csináltuk, olyan aprókét, amelyek még a térképeken sem voltak rajta. A 30-40 fős magyar csapatból én voltam egyedül pécsi. Teljesen más kultúrának voltam szemtanúja, ahol a síiták, a szunniták, a kurdok egymás gyűlöletében élnek. Szerencsére jobbára sikerült elkerülnünk a háborús övezeteket. Abban az időben éppen Iránnal zajlott a háború, volt, hogy a Bagdad felé nyomuló irániak közelebb voltak már a városhoz, mint mi, mérnökök, akik közvetlenül a főváros mellett laktunk. Falumérések közben sokszor vendégül láttak minket a helyiek birkával, csirkével, vagy akár csak egy teára. Fájó pontja volt az ottlétemnek, hogy a két és fél év alatt, csak egyszer jöhettem haza. Holott ekkor már két kisiskolás gyermekem is volt. Ugyanakkor volt szerencsém eljutni Babilonba, Ninivébe, az állítólagos „Édenkertbe” is.
– Még nyugdíjasként is több hobbinak hódol.
– Mondhatnám úgy, hogy „gyűjtögető életmódot” élek: bélyeggyűjtés, numizmatika, térképgyűjtés. Ez utóbbiból több száz darabot őrzök. Feleségem, aki 1948-ban született, szintén a PGTV-nél dolgozott – akárcsak apósom. Jelenleg, nyugdíjasan is aktívan sportol, szenior helyi és országos teniszbajnokságokat nyer meg már több éve – nemzetközileg is jegyzik. Három gyermekkel és három unokával büszkélkedhetünk: két fiunk között egy év különbség sincs. Lányunk később született.
Magyar László feleségével is készítettünk interjút, IDE KATTINTVA olvashatják!