A Mária utca és a Széchenyi tér találkozási pontjánál, a volt Parti Galéria helyén egy kis családi vállalkozás nyitott a napokban. A Soul Kitchen csapatának filozófiája a világi konyha, szűk, de folyamatosan megújuló étlappal, napi menüvel. Tesztelő brigádunk újra lecsapott, hogy ítéletet hirdethessen.
Első tesztelő: házi szörp, házi gnocchi sütőtökkrémen tökmaggal és olajával, olvasztott sajttal a tetején
Rendkívül nemes elgondolás, hogy a csapat feltett szándéka, hogy a volt Parti Galéria funkcióját megőrizve továbbra is lehetőséget biztosítson pécsi művészeknek, alkotásaik bemutatására. Bár a hely kicsit ötlettelenül van berendezve, valamiért meleg, családias hangulatot áraszt. Ezt erősíti a nyitott konyha és az a tény is, hogy mindössze hárman dolgoznak az apró helyiségben. Azt a kellemes érzést kelti, mintha hazaugrottunk volna ebédelni.
Szerencsére vegetáriánusoknak is van lehetőség bőven, én a házi gnocchit választottam. A séf – Csonka Gergő – tudja a dolgát, à la carte rendeléseinket is rutinosan, gyorsan készítette el. A gnocchimat a kéksajt, parmezán, sütőtökkrém és tökmag tette kerekké, ízlésesen tálalva kaptam az asztalra, és annak ellenére, hogy kicsi adagnak tűnt, kellemesen elteltem. Plusz pont, hogy finom házi szörpök, bőséges borkínálat és a Kapucínus sörfőzde legjobbjai vannak az itallapon. Az árak viszont az érzékenységi határon felül vannak: a legtöbb főétel 2 és 4 ezer forint között mozog, a napi menü pedig 1290 forint, ami szintén kicsit borsos, ha a kapott adaggal kell összevetnem.
Második tesztelő: napi menü; húsleves zöldségekkel, stíriai metélt édes tejföllel
Az étterem napi menüjét választottam, ami húsleves és stíriai metélt volt. A levesből szívesen ettem volna még többet (lehetett volna nagyobb is az adag a tányér méretéhez mérten), mert nagyon finom volt. Gusztusosan tálalták, jó sok petrezselyemmel meghintve, ami a nagymamám ételeinek ízvilágára emlékeztetett. A zöldségek puhák voltak, de nem voltak túlfőzve, a lé épp elég ízes volt, semmilyen extra fűszerezést nem igényelt; tökéletes volt úgy, ahogy volt.
Bár nem szeretem az édes főételeket, mégis pozitív csalódás volt, hogy ilyen finom is lehet a menzáról ismert stíriai metélt. Kellemes állaga volt: sült kéreg – habos belső. A desszert-főételhez áfonyaszósz és egy kis mentadíszítés is járt, ami jó kiegészítésnek bizonyult. Egy tartalmasabb levessel egészen jól lehetett volna lakni vele. A napi ajánlat 1290 forintos árát összességében kicsit soknak, elrettentőnek találom, az adag némileg karcsú volt a kis adag könnyű levessel, az édes főétellel, annak ellenére is, hogy érződik és látszódik az átgondolt gasztronómiai koncepció.
Harmadik tesztelő: lassan sült marhaoldalas karfiolkrémmel és kelkáposztával, cappuccino
A Soul Kitchen egy műemléki épületben található, ízlésesen berendezett, hangulatos kis bisztró. Tetszik, hogy a séf a vendégtérre nyitott konyhában készíti a fogásokat. Kiváló alapanyagok és friss zöld fűszerek, semmit sem bíznak a véletlenre. Én a lassan sült marhaoldalast választottam karfiolkrémmel és kelkáposztával. A hús minden várakozásomat felülmúlta, ehhez hozzátartozik, hogy nem kivénhedt tarkából, hanem hizlalt argentin marhából készül. A séf elárulta, hogy a húst száz fokon süti hat óráig, majd egy kicsit a füstölőbe kerül. A kelkáposzta édeskésen roppanó, a karfiolkrém kellemesen csípős currys volt. A cappuccino jó fajta erős olasz pörkölésű Julius Meinl kávéból készül, tökéletes tejhabbal, ami szintén ritka. Összességében nagy élmény volt, visszatérek máskor is!
Negyedik tesztelő: limonádé, Soul rántott hús, póréhagymás dijoni mustáros burgonyasalátával
Mivel új helyről van szó, így előítéletek nélkül léptem be az étterembe. Letisztultság és egy kedves pincér fogadott minket, aki a körbevezetést követően megbeszélte a séffel, hogy ne csak menüt ehessünk, hanem az étlapról is fogyaszthassunk. Én személy szerint nem vagyok egy „gurmé”, az egyszerűbb, magyaros, ételeket kedvelem, így a rántott húsra és a burgonyasalátára esett a választásom. Sokat nem is kellett várni rá, alig fél óra alatt elkészült az étel.
Az egyik hús szélén a panír kicsit odaégett, de nem zavaróan. A burgonyasalátában nem szeretem, ha kemény a krumpli, viszont itt puha volt, és összességében nagyon finom és ízletes. Erről valószínűleg a hagyma, a mustár és a kapribogyók gondoskodtak.
