A Kossuth-díjas karnagy, Pécs díszpolgára szerint egyes európai vezetők mintha álomvilágban élnének, és nem tudnák, hogy milyen veszélyt hordozhat magában az egyre csak növekvő migrációs hullám. A kényszerbetelepítés elleni október 2-i népszavazás kapcsán Tillai Aurél arról is beszélt, hogy most összefogásra van szükség.
– Ön szerint mi a tétje a népszavazásnak?
– Az egyik tanítványom gyermekként átélte azt, ahogyan hozzájuk telepítettek be idegeneket, ami teljesen felforgatta az életüket. Egyszer elmesélte: első élménye erről az volt, hogy be akart menni a fürdőszobába, de nem tudott, mert ott feküdt órákig a kádban az idegen. Ez is mutatja, hogy a kényszerbetelepítés esetén annak vagyunk kitéve, hogy teljesen más szokások, más kultúra, más indentitású, más vallású emberek olyan állapotot idéznek elő, hogy előbb párhuzamos társadalmak alakulnak ki, de akár többségbe is kerülhetnek. Ráadásul ez a tömeg még önmagában sem homogén, hanem egymással vitázó közösségeket jelent. Ahogyan a Szózatban is említi a költő, ez a föld az, ahol apáink vére folyt és ha megtörténik a betelepítés, akkor őseink hiába áldozták fel életüket a hazáért. Ha hagyjuk ezt, akkor hiába az ezeréves múlt, a történelmünk, a nagyjaink, hiszen dédunokáink már egészen más világban élhetnek.
– Vannak ugyanakkor olyanok, akik arra buzdítanak, hogy ne menjünk el szavazni, vagy ha mégis voksolunk, akkor a szavazás érvénytelen legyen. Ön szerint miért fontos véleményt nyilvánítani?
– Szerintem egy 13 éves gyerek is átlátja, miről van szó, mi forog veszélyben. Szinte érthetetlen, hogy Európa több vezetője is mintha álomvilágban élne, nem tudja felfogni, hogy döntéseiktől függ az, milyen jövője lesz Európának. Ha a legjobb társadalmi berendezkedésnek a demokráciát tekintjük, akkor nyilvánvaló, hogy a nép elképzelésének kell érvényesülnie. Olyanok akarnak rólunk dönteni, akiknek nincs erre mandátumuk. Mintha nem látnák át, hogy mi fog történni itt évek múlva, ha százezrek, milliók érkeznek. A demokráciában a népnek ki kell nyilvánítania a véleményét. Mindössze tizenöt perc az ember életéből, hogy október 2-án elmenjen szavazni. Őseink között voltak olyanok, akik a vérüket áldozták a hazáért – így ez a negyedóra igazán semmi.
– Általánosságban az a vád hazánk ellen, hogy az Európai Unióból való kilépés előkészítése népszavazás. Ön szerint hol a helye Magyarországnak?
– Nem gondolnom azt, hogy miután beléptünk, néhány év múlva ki szeretnénk lépni. Ennek semmilyen jele nincs. Éppen a közép-európai népek összefogása mutatja azt, hogy nem kilépni, hanem összefogni kell. Európa megvédése nemcsak a kis államok feladata, hanem a nagyoké is. Úgy gondolom, hogy aki előre lát idehaza, annak teljesen mindegy, hogy melyik párttal szimpatizál, ebben a kérdésben össze kell fognunk.
– Mit üzen október 2-ára?
– Mindenki menjen el szavazni és a lelkiismerete szerint voksoljon.
[su_box title=” Névjegy” style=”soft” box_color=”#94edb0″ title_color=”#0c0b0b”] Tillai Aurél 1930-ban született Pécsen. 1952–1990 között a Pécsi Tanárképző Főiskolán járja végig a szakmai lépcsőfokokat a tanársegédtől a főiskolai tanárig. 1990–2000-ig a JPTE, majd a PTE egyetemi tanára, 2000-től Professor Emeritus. 44 évig állt a Pécsi Egyetemi Kórus élén, 22 évig vezette a Mecsek Kórust, és a Pécsi Kamarakórus karnagya. Számos szakmai és állami elismeréssel tüntették ki, többek között Janus Pannonius-, Liszt-, Grastyán-, SZOT-, Weiner Leó-, Kossuth-, illetve Csokonai-díjjal. Tevékenységét korábban Pécs Pro Urbe és Pro Civitate kitüntetéssel jutalmazta, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, Pécs Díszpolgára.[/su_box]
