Vezércikket és külön értékelő írásokat is közöl a londoni The Times a magyar médiatörvényről. A vezércikk a „Press Ganged” főcímet viseli; alcíme szerint „Az új magyarországi médiakorlátozások sértik a szabadságjogokat és az európai értékeket”.
A cikk szerint a kommunizmus utolsó éveiben Magyarország vezetői a liberalizáció élvonalában járóknak tartották magukat, ám mégis képtelennek bizonyultak arra, hogy megértsék a szabadság iránti népi vágyakozást, és Kelet-Európa önkényuralmi vezetőivel együtt elsöpörték őket. Utódaikról pedig most kiderül, hogy nem tisztelik sokkal jobban az alkotmányos politizálást és a szabad sajtót.
Hozzáteszik: a héten elfogadott törvény alapján minden újság, folyóirat, műsorszóró és honlap állami cenzúrának lesz kitéve.
A „Press Ganged” főcím egyébként összetett értelmezésű szójáték: a „Press” a sajtó angol megfelelője, ám a „Press Ganged” kifejezés a modern angol zsargonban azt jelenti, hogy valakit erőszakos meggyőzési módszerekkel szorítanak rá az engedelmességre. Eredete a korábbi évszázadokra nyúlik vissza, amikor katonai kényszertoborzó osztagok – „press gangs” – járták az országot, civileket hajtva erőszakkal fegyveres szolgálatra.
A cikkben azt írják: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nevű szervezet – amelynek funkcióját elfedi e siváran bürokratikus elnevezés – az „egyensúly” és a „méltóság” rosszul körülírt meghatározásainak érvényesítését írja elő a médiának, hatalmas pénzbírságok terhe mellett.
A gazdasági válság közepette Orbán Viktor nagy parlamenti többséget szerzett áprilisban, és Magyarországon azóta populista és antiliberális törvények sorát léptették életbe – áll a The Times vezércikkében. A lap szerint a médiára kirótt korlátozások nyomán az ország most már aggasztóan közel került egy olyan egypárti államrendszerhez, amelyben a bírálatot nem csupán helytelenítik, de büntetik is.
A hatóság tagjainak mindegyikét a Fidesz nevezte ki, és mindegyikük e párthoz tartozik. Vezetőjét 2020-ig nem lehet elmozdítani posztjáról, és rendeleteket adhat ki a médiának, anélkül, hogy e dekrétumokat a parlament elé utalná.
A szabadság e korlátozásait még jobban kihangsúlyozza egy ironikus diplomáciai baleset: Magyarország január 1-jével átveszi az EU soros féléves elnöki tisztségét. Az ország még nem folyamodott a kommunista érában megismert kisszerű zsarnoki módszerekhez, az európai nemzetek családjának értékeivel azonban szembekerült. Az EU-nak egyesült erővel tiltakoznia kell – fejeződik be a The Times csütörtöki vezércikke.
A lap internetes kiadásának Európa rovatában ezzel egy időben Karacs Imre publicista írása is megjelent, „A magyar média elhallgattatása felfordulást okoz az EU-ban” címmel.
A cikk szerint az EU válsággal kénytelen szembesülni, mivel azt az országot, amely a következő hat hónapra éppen átvenni készül az unió vezetését, „felfüggesztéssel fenyegetik”, amiért önkényuralmi rendszer felé sodródik.
Magyarország éppen azon a napon veszi át a soros EU-elnökséget, amikor konzervatív kormánya vissza akarja állítani az állami cenzúrát, két évtizeddel a kommunizmus bukása után.
Denis MacShane, az előző, munkáspárti brit kormány volt EU-ügyi államtitkára azt mondta a The Timesnak, hogy „most reflektorfénybe kerül Magyarország, és politikai uralkodó osztályának nagyon nem európai hozzáállása a média, valamint az igazságszolgáltatás szabadságához és függetlenségéhez”. MacShane kijelentette: az első magyar EU-elnöki félév ki fogja hangsúlyozni azokat az okokat, amelyek miatt sokan egyetértenek abban, hogy most már el lehet törölni ezeket a féléves elnökségeket.
Az írás szerint Orbán Viktor hazai népszerűségét erősítette nacionalizmusa, amely azonban külföldön Jörg Haiderrel, a néhai osztrák szélsőjobboldali vezetővel való összehasonlításokra ad okot. A szerző szerint szinte elképzelhetetlen lenne egy olyan ország kiközösítése, amely éppen az EU-elnöki tisztséget tölti be, ám német politikusok éppen ezt követelik.
A The Times internetes kiadása azonban csütörtökön közölt egy harmadik írást is, Roger Boyestól, a lap veterán európai tudósítójától, aki szerint egyes nyugati reakciók – például Trittin azon felvetése, hogy az EU ne adja át Magyarországnak az elnökséget a médiatervek törléséig – eltúlzottak. Boyes szerint Nagy-Britannia rágalmazásellenes jogszabályai – amelyek sokba kerülhetnek -, vagy az olaszországi politikai és médiaérdekeltségek szövevénye nem nyújt igazán erős alapot Európa új demokráciáinak bírálatához.
