Összenézni egy szórakozóhelyen, várni, hogy a kiszemelt illető odajön-e vagy sem? Izgulni, hogy mit mond majd először, hogyan szólít meg minket? Túlzás lenne azt állítani, hogy ez már mind a múlté, de majdnem. Amióta egyre többen használják a különféle ismerkedős appokat, kicsit leegyszerűsödött a flörtölés. Sokan azt hiszik, könnyebb így megtalálni akit (vagy amit keresünk), pedig lehet, hogy pluszköröket futunk.
Többféle mobilapplikáció létezik manapság, amelyeket használva a webes társkeresőknél jóval egyszerűbben tudunk ismerkedni. A mai huszonéves korosztály gyakorlatilag kívülről fújja ezeket. A Tinder és a magyar fejlesztésű The Jinggel nevű appokat rengetegen, köztük sok külföldi is használja Pécsen. Mindkettő nagyjából ugyanazt tudja: Facebook-regisztrációhoz kötöttek, és alapvetően az ott feltüntetett adatokat veszik át, ám ezeket természetesen, a kor kivételével, meg lehet változtatni.
A párkeresési folyamat során korra, nemre és saját lakhelytől való távolságra szűrhetünk. Ezekre dob fel találatokat az app. Aki megtetszik a felhasználónak, annak jobbra húzza a fotóját az ujjával, aki nem, annak balra. Ha az illető szűrései alapján nála is megjelenik a felhasználó képe, és ő is jobbra húzza, akkor onnantól felvehetik a kapcsolatot. Egészen addig nem tudnak kommunikálni egymással az alkalmazáson belül, ami egyfajta biztonságot ad, hiszen így az ember lánya megmenekül a nem kívánatos személyek zaklatásától.
A The Jingle-t a fejlesztők annyival próbálták meg bővíteni a Tinderhez képest, hogy betettek egy 9 kérdéses személyiségtesztet, ami ez alapján szűri a felhasználóknak a hozzájuk illő jelölteket.
Persze számos olyan történetről hallani, hogy eget rengető szerelmek, illetve házasságok kezdődtek egy „ujjvonással”. Azért nem tagadhatjuk el azt a tényt sem, hogy elsősorban a nem hosszú távú kapcsolatot kereső fiataloktól hemzsegnek ezek az applikációk.
És persze azt hihetnénk, és nagyon sokan hiszik is, hogy ezzel a 21. századi módszerrel jóval könnyebb rátalálni a számunkra vonzó ellenkező nemű egyénre, egyáltalán nem biztos, hogy ez maradéktalanul igaz.
– Egy másik személy vonzerejének megítélése minden esetben komplex döntési mechanizmus eredménye. Amikor ítéletet alkotunk egy másik személy fizikai vonzerejéről, számos tényező befolyásol bennünket. Többek közt olyan jegyek játszanak szerepet az ítéletalkotás folyamatában, mint a test magassága, alakja és arányossága, a test és az arc szimmetriája, az arc átlagossága, a szemek tisztasága, a testszőrzet mértéke vagy a a bőr feszessége. Meghatározó továbbá a partner által választott ruha, az ékszerek, amelyeket visel, a stílus, ahogy a haját hordja, de nagymértékben befolyásol bennünket a másik személy hangja, mozgása és illata is – magyarázza dr. Szijjártó Linda pszichológus, a PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszékének adjunktusa.
Tehát ahhoz, hogy eldönthessük, a másik fél mennyire vonzó számunkra, kevés egy, de még öt fénykép is, hiszen mindenki tudja, hogy némi szűrővel bárkinek lehet babapopsi bőre és átható tekintete. Egy véletlen összenézésből, vagy lopott mosolyból sokkal gyorsabban kiderülhet, hogy az illető személy beindít-e bennünk valamit vagy sem.
Egyetlen dolog azonban kétségtelen: a fent említett appok képesek áthidalni a tér idő problémát. Hiszen könnyen lehet, hogy soha nem lennénk egyszerre ugyanakkor, ugyanazon a helyen a számunkra tökéletes partnerrel. Bár ezt biztosan megcáfolnák a Sors megszállott hívei…
És még egy apróság: szerintünk a Tinder és a The Jingle akkor sem feltétlen a legjobb opciók, ha csak alkalmi kalandra vágynánk. Ugyanis élőben a kémia működéséről is pillanatok alatt meg lehet győződni, míg néhány fénykép itt is csak hozzávetőleges infót ad a másik vonzerejéről. Kutatások pedig igazolják, hogy egy nő férfi iránt érzett vonzalma meghatározhatja a szexuális együttlét során átélt orgazmusainak gyakoriságát és intenzitását. Khm…
