Legutóbbi olvasmányélményeim egyikében a terhes főszereplő „Picipötty”-nek nevezi a pocakjában fejlődő babáját. Egy volt kolléganőm viccesen „Szedercsíra”-ként emlegette magzatát. De van olyan barátnőm is, aki az első lehetőségnél megtudta, hogy kisfia lesz, így az apukával megegyezve Petinek hívták a csöppséget. Az ilyen megszólítások és elnevezések már az első utalások arra, hogy kötődünk-e születendő gyermekünkhöz.
Szabó Zsuzsanna 30 éve védőnőként segíti az édesanyákat a Fazekas Mihály utcai Gyermekorvosi Rendelőben. Azt vallja, a szülés előtt álló édesanyáknak érdemes kialakítaniuk egy olyan napirendet, amelybe esténként belefér egy-egy apával közös, 20 perces kommunikáció, mesélés, „játék” a születendő gyermekkel, hiszen ezek az alkalmak erősítik a kötődést, a szülői érzékenységet, a baba biztonságérzetét. Zsuzsanna évente három sorozatban kilencalkalmas szülésfelkészítő tanfolyamot tart kolléganőjével, Kisgyörgy Anettel a Nevelési Központban. Ezek egyik témája a magzat és az anya kapcsolatát elemzi.
– A magzat egy biztonságos ökológiai környezetben fejlődik, biztosítva van számára a táplálék, az oxigén, a hőmérséklet állandósága. Kicsi a mozgástér, de a vízben lebegve minden mozdulat könnyebb. Szülei testén keresztül érzi, hogy milyen a világ hatása. Szeretettel vagy szorongással teli, elfogadják-e, figyelnek rá, törődnek vele, nincs egyedül, számíthat rájuk. Milyen környezetben élnek, apa milyen érzéseket kelt az anyában. Nem lehet az anyát mindentől megóvni, de ahogy megoldást talál a problémákra, azzal viselkedési mintát is tanul tőle. A magzattal kapcsolatot lehet teremteni nemcsak hangosan, hanem gondolati szinten is. Simogathatjuk, beszélhetünk hozzá, énekelhetünk neki, hallgathatunk zenét, majd később játékra hívhatjuk, ha mozgásával ő is érezhető jelzést ad. Ha az édesapa teszi kezét a pocakra, a baba abbahagyja a mozgást. Ilyenkor örülhetünk neki, hogy figyel, érzi a változást, erre reagál mozdulatlanságával. Ha édesapja kitartóan beszél hozzá, simogatja, egy idő után megismeri, odabújik a tenyerébe, neki lubickol.
Több édesanya ösztönösen simogatja pocakját, beszél magzatához, esetleg tudatosan keresi azokat az alkalmakat, ahol „igazi” kapcsolatot alakíthat ki gyermekével. Ilyen alkalom lehet pl. a várandós jóga, amely foglalkozásokon a testmozgást követően néhány percig „alfa-állapotban” beszélhet az édesanya a gyermekével. Ilyenkor elmondhatja neki, milyen szülést tervez, és megkérheti, hogy ehhez a baba legyen partner. Higgyük el, hogy gyermekünk ilyenkor figyel ránk! Persze ilyen kommunikációra minden kismama egyedül is időt szánhat.
– A mi gyermekeink 26 és 21 évesek. Mai eszemmel már nagyon sajnálom, hogy ezeket a ma már olyan egyértelmű nézeteket még nem ismertük. „Csak” örültem, hogy nő a pocakom, a babák megmozdultak, élvezték, ha olyat ettem, ami nekem is jólesett, este nagyokat rugdostak, amikor a férjemmel lepihentünk, és ő picit rátette a pocakomra a kezét. Habár akkor még nem volt szabad sokat simogatni a pocakot, most is érzem, ahogy kinyújtották a kis lábukat az oldalam felé – nosztalgiázik a védőnő.
Az apával való együtt szülés segíti az édesanyát a megváltozott tudatállapotban eltöltött órákban, egyben a baba is születése első pillanatában megtapasztalhatja szülei együttműködését.
– Az első két hónap alapvető a korai kötődés szempontjából, hogy a csecsemőben kialakuljon az ősbizalom, hogy mindig ott van édesanyja, ha szükség van rá, figyel rá, nem hagyja magára, segíti, táplálja. Ha a várandósság alatt kialakult a kapcsolattartás, figyelem, érintés, simogatás, beszélgetés, akkor az megnyugtató folytonosságot fog a baba számára jelenteni – hívja fel a szülés előtt álló párok figyelmét Szabó Zsuzsanna.
