Hiába gondoljuk azt pécsiként, hogy úgy ismerjük a várost, mint a tenyerünket – a római kori emlékektől a török építményeken át a huszadik századi csodákig –, a mélyben mindig új meglepetésekre lelhetünk. Ki gondolná, hogy huszonhét méter mélyben hosszú pincejáratok, pincerendszerek szelik keresztül a belvárost? Ráadásul nem egy, több mint száz darab ilyen létezik.
Véres történetek ugyan nem zajlottak le a pécsi pincerendszer mélyében, azért érdekes története van a járatoknak. És annak ellenére, hogy kétezer pincét eltüntettek az elmúlt ötven évben, még mindig több mint száz van Pécsen, sok közülük teljesen kihasználatlan. Az egész országban csak Eger az a város, ahol ennyi járatot tartanak számon a mai napig.
Dr. Kaszás Ferenc okleveles geológus és szakmérnök, a Pécsi Tudományegyetem docense részletesen foglalkozik a pécsi pincék történetével. Őt kérdeztük a témával kapcsolatban.
Miért a rengeteg pince?
– A történelmi belvároson, a várfalon kívül folyt nagyüzemben a szőlőművelés az évszázadok során, mégis Pécs belterületén vannak a legnagyobb pincehálózatok. Egyszerű a magyarázat: féltek, hogy ellopják az óriási készleteket. Az óriási helyiségekben nem csak a Mecsekben készített bort tárolták, a környékről összevásárolt nedűt is ide hordták – aktív kereskedelem zajlott Pécsen. Az elhelyezkedésen kívül a pincék döbbenetesen nagy számára is ez adott okot – mondta a szakember.
Meg kell említeni a homokkitermelést is, erre a célra is számos pincét hoztak létre. Remek építőanyagnak számított a homok, eladásából busás összegekre lehetett szert tenni. Emellett mivel a környéken sok kőbánya volt, a pincéket leginkább kővel és téglával boltozták ki.
A pincék története
Kaszás szerint már a római korban is voltak Pécsett borospincék, ezt bizonyítja, hogy szőlőfürtöket ábrázoló falfestéseket is találtak a régészek több helyen. A Jókai tér alatt húzódik az egyik legrégebbről megmaradt, feltehetően római kori pince.
A tatárjárás óriási pusztítást hozott magával, a dúlás után a várfalon belülre húzódtak vissza a lakosok. A török hódoltság alatt folytatódott a bortermelés – annak ellenére itták a törökök, hogy vallásuk igazából tiltja –, de nem bővítették a pincéket, a kapacitás nem nőtt.
A szakember elmondta, az igazi fellendülés a 18. században kezdődött meg, azon belül is leginkább a szabad királyi városi cím elnyerése után. A tehetősebbek már kellő védelmet éreztek ahhoz, hogy a várfalon kívül is építkezzenek. Óriási pincerendszereket alakítottak ki a gazdák, ezek közül talán a legnagyobb a mai Rákóczi utca 48-50. alatt húzódó (körülbelül a Kereskedők Háza előtt), de a Búza tér alatt is egy szerteágazó pincehálózat található.
Ezeket tudatosan építették ekkorára, nem egybenyitással keletkeztek – egy nagyobb mennyiség tárolására szolgáltak.
A pincék megsemmisítése
A pincék megszüntetése, Kaszás elmondása szerint három időszakra tehető: 1913-ban a villamos nyomvonala mentén tömtek be pincéket. A következő munkálatok 1925-26-ra tehetőek, mikor a szennyvízvezetékeket erősítették meg és építettek ki. Ezek a munkálatok körülbelül két méter mélységben zajlottak, ahol már sok pincét veszélyeztettek, ezért sok helyen befalazták, betömték a járatokat. Amikor nemrég a pincekutatások zajlottak és fel kellett mérni a pincéket, sok falazást ki kellett bontani, hogy meg lehessen vizsgálni, nem folytatódnak-e.
Aztán az 1960-as években tömegesen kezdtek károsodni az épületek. Ennek oka volt a szakszerűtlenül tömedékelt pincék, a huszadik századi felgyorsuló motorizáció, egyre nagyobb épületek, a talajvíz emelkedése, a csapadékvíz-elvezetés hiánya. De ez nem csak Pécsen, az egész országban sürgető problémává vált – elsősorban persze a hegyvidéki részeken.
Ekkor megkezdődött a pincék tömeges betömése. Folyékony habarcsot folyattak be a járatokba, így a folyamat lezárultáig, a kilencvenes évekig mintegy kétezer pincét szüntettek meg. Nagy hiba volt, hogy a régészszakembereket abszolút nem vonták be a munkálatokba, olyan járatokat is megszüntettek, amiket nem kellett volna, tudományos szempontból értékesek lettek volna.
Majd jöhetett a fennmaradt pincék megerősítése. Összesen száztíz járatot erősítettek meg. Ezek jó része kapott funkciót. Például a Cellárium és a Munkácsy utcai volt Terrárium épületei ilyenek. A Széchenyi tér alatt sok pincében közüzemi vezetékek futnak. Bőven vannak viszont olyan pincék is, amelyek egyelőre kihasználatlanok.
A kilencvenes években befejeződtek az állapotfelmérések, minden pécsi pincéről készült részletes állapotfelmérés – az építési engedélyek kiadásánál fokozottan figyelembe vették ezeket. Ma már alig akad olyan eset, hogy egy károsodást összefüggésbe lehetne hozni az épület alatt húzódó pincével.
Mekkorák ezek a pincék?
A belváros területén voltak/vannak a legmélyebb pincék. A Rákóczi úti rendszer padlószintje mintegy tíz méter mélyen van. Ugyanakkor a Pezsgőgyárhoz tartozó pincehálózat huszonhét méter mélyen fekszik, ez öt szintet jelent a föld alatt. Fénykorában a gyár alatt 140 ezer palackot tároltak. A bődületes mennyiség föld alatti szállításához készítettek átkötőutakat is. A Szent István teret átszeli egy járat az Esze Tamás utca elejéig – az ottani sarokház alatt egy kétszintes pince fekszik. Onnan még elnyúlik egy pince egészen a várfalig. A mai Apáca utcán keresztül is kialakítottak egy útvonalat a Ferencesek utcájáig.
A jövőben mindenképpen szeretnék a nagyközönség számára is látogathatóvá tenni egyik-másik megerősített, jó állapotban lévő pincét. Jó lenne megismertetni ezt a világot is, mélyen Pécs alatt. A Rákóczi úti pincerendszer egyes szakaszai már elő vannak készítve ahhoz, hogy kis ráfordítással igazi turistalátványosságok legyenek.
