Évtizedekkel ezelőtt is a nagy eszem-iszomról, a részegségekről, a bulikról szólt a pécsi szilveszter, ugyanakkor következő visszaemlékező cikkünkben azok is nagy szerepet kapnak, akik az év utolsó bulinapját munkával, vagy épp házasságkötéssel töltötték. Köszöntsük együtt egy kis pécsi nosztalgiával 2019-et!
A városi és pártbulik szilvesztere
Kezdjük a ’40-es évekkel, amikor a helyi lapban a biztonság kedvéért még december 31-én is azt a megannyi remek városi mulatságot hirdették, melyek közül a pécsiek 1947-ben, a második világháború utáni nem túl vidám évek egyikének végén válogathattak. Mutatunk párat, a teljesség igénye nélkül:
Persze a vendéglátóhelyek mellett a párt is telelapátolta szénnel a bulivonatot, a pécsi budai külvárosi pártszervezet ezt a kedves programot hirdette meg:
„Nagy szilveszteri tarkaest este 8 órakor. Olcsó ételek és italok, női szépség és férfi csúnyasági verseny. Tombola, szerpentincsata. Minden párttagnak boldog újesztendőt kíván a Budai 1. pártszervezet vezetősége.”
Amikor nagyon készültek a szilveszterre
Ugorjunk egy évtizedet, és nézzünk meg pár beszédes számadatot az 1957-es pécsi szilveszterről! Az mindenképp biztos, hogy kocsonyában nem volt hiány a városban, hiszen a Pécsi Vendéglátó Vállalat ezer tál kocsonyát készített a partizókat váró éttermek számára!
Nyilván piából is betáraztak, „a szokásos italmennyiségen felül” még 200 üveg pezsgőt, 200 hektoliter bort biztosítottak az óévet búcsúztató, szomjas pécsieknek, de a Közétkeztetési Vállalat is 50 hektoliter borral többet tárolt be a megszokottnál. Hogy legyen, ami felszívja ezt a méretes alkoholmennyiséget, a pécsi Sütőipari Vállalat több mint 90 ezer péksüteményt készített, egészen pontosan: 42 ezer kiflit, 48 ezer zsemlét és több mint 16 ezer bucit, továbbá 1200 zsúrkenyeret, 1000 fonott kalácsot, 800 pogácsát, 60 kiló kuglófot és mintegy 1000 aprósüteményt.
Szilveszterkor is ment a munka
Új évtized, új szilveszter, de az 1961-es év vége kapcsán nem a dínomdánomot érdemes kiemelni, hanem azt, hogy bizony hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy voltak és vannak is minden évben olyanok, akik a partizás helyett húzzák az igát. Ott volt például megannyi pécsi postai ügyfélszolgálatos, akiknek annyi munkájuk volt ’61 szilveszterén, hogy egymásnak sem tudtak boldog új évet kívánni – mesélte a helyi lapnak Koch Zsuzsa, postai dolgozó. Nem meglepő módon főként a szórakozóhelyek telefonszámai után érdeklődtek az emberek, de alig lehetett őket hallani a háttérből szóló hangos zene és zsivaj miatt.
„Hamar megvigasztalódtak, mert az embertömegek kedvesnek bizonyultak. Se vége, se hossza nem volt a jobbnál jobb kívánságoknak, a hangos BUÉK-oknak, sőt az egyik vállalattól valakik azt is megköszönték, hogy egész évben lelkiismeretesen válaszoltak a kérdéseikre” – írja a lap.
A tudakozós hölgyek azonban nagyon remélték, hogy a következő, 1962-es szilvesztert már ők is azzal tölthetik, hogy egy mulatóból hívogatják szerencsétlenül járt, dolgozó kollégáikat.
Érdekesség, hogy 1961-ben a pécsi mentők annak örültek a leginkább, hogy a szilveszter gyomormosás nélkül telt.
„A mentők szolgálatvezetője máig sem érti, hogyan múlhatott el a szilveszter nélküle? Mi lett a szesztestvérekkel, hogy senkit sem kellett bevinni és megszabadítani a töméntelen alkoholtól? Szerintünk a válasz kézenfekvő: mindegyikük otthon, házi kúrában végezte el a gyomormosást” – humorizált az újságíró.
„Odahaza tudnak nélkülem is vigadni”
Nem volt ez másként 1979-ben sem, ment a munka ezerrel. Kántor János pécsi tűzoltószázados így mesélt a szilveszteri ügyeletről:
– Sokat vagyok távol a családtól, nemegyszer december 31-e éjjelén is, úgyhogy odahaza már tudnak nélkülem is vigadni. Szeretem ezeket az ünnepi szolgálatokat, mert többnyire csendesebbek, mint a hétköznapok.
Gudmann Károly rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízott a belváros utcáin szilveszterezett, nem először:
– Most csak éjfélig tart a szolgálatom, de a korábbi tapasztalatom alapján sokat tudnék mesélni. Például arról, hogy a jókedvnek nincs ilyenkor határa. Temérdek a kínálgatás, az emberek zöme évente legalább egyszer a rendőrrel is koccintani akar – mesélte a rendőr.
Évzáró pécsi házasságmaraton
Zárjuk a múltidéző szilveszteri nosztalgiázást egy szép eseménnyel 1984-ből, amikor 15 ifjú pécsi pár az év utolsó munkanapján kelt egybe a Boldogság Házában. Délelőtt 11 órától fél órás bontásokban késő délutánig vonultak a feldíszített gépkocsik, az ünnepi ruhás násznép és hófehér ruhakölteményekbe öltözött menyasszonyok, akik közül az egyik – a nagy nap utolsó menyasszonya, az akkor 29 éves Simon Mária – a következőket mondta az esemény kapcsán:
– Nálunk családi ünnep a szilveszter, együtt leszünk. Nem díszes esküvő ez, násznéppel és virágokkal. Ugyanilyen egyszerű lesz a vacsora is, otthon készíti az édesanyám.
– Ami van, az maradjon meg. Nincsenek nagy álmaink, egyszerű emberek vagyunk. Mária másfél szobás lakásában fogunk lakni továbbra is. Szeretném a három, illetve majd a negyedik gyermekünket is tisztességgel felnevelni. Először talán egy új szobabútort szeretnénk majd venni, ha összegyűlik a pénzünk – mondta Krausz József, Simon Mária újdonsült férje a rendhagyó, évzáró esküvő végén, majd kézen fogva indult el párjával a buszmegálló felé.
