Pécsiek kevesen tudnak róla, a baranyaiak számára viszont annál fontosabb a Csorba Győző Könyvtár két könyvtárbusza, amik szorgalmasan róják a kis falvakat. Komoly történelme van a helyi „bibliobuszoknak” – 45 évvel ezelőtt indult az első. Igaz, akkor még csak a város különböző területein szórakoztatta a pécsieket.
1973 októberében robbant a bomba: a Pécsi Városi Könyvtár a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár után másodikként bibliobuszt hoz létre. Ráadásul a budapesti is csak abban az évben kezdte meg a működését, tehát nem sokkal maradt le a pécsi sem.
A kezdetek
A városi tanács, a könyvtár és a Volán 12-es vállalat együtt indították be ezt a szolgáltatást – egy kicsit később, 1974-ben pedig felzúghatott a kis Ikarus motorja.
A városi könyvtárnak azokban az években 34 (!) fiókkönyvtára volt szerte a városban, de a folyamatos terjeszkedés továbbiak felállítását és költséges fenntartását kívánta. Ezért hát gazdasági szempontból sem volt rossz lépés inkább ezzel az izgalmas könyvtárbusszal megoldani a problémát, és a peremkerületekre is eljuttatni az olvasnivalót.
1974. március 2-án adták át a húsz négyzetméteres buszt ünnepélyes keretek között, másnap pedig már útjára is indult. Egyszerre 2300 kötetet vitt, első útja pedig a Tettye utcába vezetett, ahol délután 13-tól 15 óráig, majd az Ady Endre utcában 16-tól 18 óráig volt lehetőségük a pécsieknek kölcsönözni.
Összesen nyolc helyen állt meg a busz városszerte: Tettye utca felső vége, Ady Endre utca, Pósa Lajos utca, Újhegy, Patacs, Ürög, Nagyárpád, Málom.
A „tízéves” buszok kora
1981-ben viszont már cserére szorult a járgány a sok ezer megtett kilométer okozta folyamatos meghibásodások miatt. A Pécsi Városi Könyvtár második busza az év májusában indult útjára, plusz egy megállóval bővülve.
Ez a busz tovább bírta, csak 1990-ben mondott csütörtököt, miután már többször lerobbant, a végső kegyelemdöfést pedig egy tűzeset jelentette. Nem égett ki teljesen, és a kötetek túlnyomó része épségben megmaradt a tűzoltóknak köszönhetően, ám működésre teljesen alkalmatlanná vált.
Ezután már résen voltak a szervezők: egy olyan buszt vásároltak a fehérvári Ikarus-gyárból, ami kifejezetten erre a célra készült. Látszik, hogy ekkorra már elterjedt ez a fajta szolgáltatás. Tizenegyre bővült a megállóhelyek száma, háromezerre bővült a szállítható kötetek száma – az állomány még 13 ezer kötetet tartalmazott, a kölcsönözhető „kínálatot” folyamatosan variálták a könyvtárbusz felelősei. A köznyelv csak Paulának hívta a városban fel-alá pöfögő Ikarust. Paula, elődjéhez hasonlóan, szintén kilenc évig szolgálta a város szélén élő könyvmolyokat. 1999-es távozásával azonban már nem folytatódott a könyvtárbusz szolgáltatás, 1974 után lezárult egy korszak.
A 21. század
2010-ben vetődött fel egy könyvtárbusz üzembe helyezése, az ekkor már egy kalap alá vett megyei-városi könyvtár adott be rá uniós pályázatot. Mivel a 21. század már lehetővé tette a gyors, városrészek közötti közlekedést, fókuszba a kies, hátrányos helyzetű települések kerültek. 2010 decemberében útnak indult az új kocsi, 4000 dokumentummal és nagy előnye volt, hogy a webes szolgáltatások is elérhetőek voltak.
Bejött a rendszer: 2014-ben elindult a Csorba Győző Könyvtár második busza, ami kétezer kötettel immár 28 települést látott el, további 6 megállóval bővülve. A két busz ma már 286 településen nyújt szolgáltatást Baranya megyében. Minden megállóban másfél órát áll a busz, a sofőrön kívül egy könyvtáros felel a rendért.
A pécsi könyvtárbuszok fejlettségét és a rendszer kidolgozottságát jól fémjelzi az, hogy az elmúlt években két nemzetközi könyvtárbusz-találkozót is szervezhetett a megyei könyvtár.
Forrás: Szeifer Csaba: Közte 45 – könyvtárbuszok Baranyában akkor és most
Kiemelt kép: Csorba Győző Könyvtár
