Ezúttal is egy különleges munkát választó pécsi hölgyet mutatunk be sorozatunkban. Blázsovics Barabara közel nyolc éve foglalkozik kutyákkal, sőt mára saját kutyaóvodája, és -iskolája van. Lapunknak elmesélte, mi is a legjobb ebben a munkában.
Azt ne higgyük, hogy a kutyatrénerek egész nap csak cuki kutyusokat simogatnak. Kimerítő életet élnek, hiszen a hét majdnem minden napján dolgoznak reggeltől estig. Ugyanis reggel bemennek elsődleges munkahelyükre dolgozni, ahogy mindenki más is, majd miután ott végeztek, indul a „kutyás” munkanapjuk.
– Ez nagyon fárasztóan hangzik. Miért csináljátok?
– Csakis szerelemből lehet és érdemes csinálni. Mi a gazdik napirendjéhez igazodunk, hétköznapokon akkor vannak a foglalkozások, mikor ők ráérnek, így volt már rá példa, hogy éjfélig is a kutyasuliban voltunk, és persze ott vannak a hétvégék is. Rengeteg dologra tanítanak meg a kutyák nap mint nap, így például kitartásra és kreativitásra. De ha kutyával foglalkozol, akkor nem aggódsz a múlton és a jövőn, ott és akkor oldotok meg helyzeteket és feladatokat. Minden mást elfelejtesz arra az időre – megtanulsz a jelenben élni.
– Milyen foglalkozásaitok vannak?
– Próbálunk egy újfajta szemléletet kialakítani és átadni a gazdáknak. Igényre szabva több fajta foglalkozásunk is van: kutyaóvoda kölyköknek, tanfolyamok már idősebbeknek, vagy éppen szocializációs foglalkozásokat biztosítunk az esetleges problémákkal küzdő kutyusoknak.
– Mi a legnehezebb a kutyákkal való foglalkozásban?
– Nagyon jó dolog, mikor egy megmentett kutyát látunk lassan nyitni az emberek és állatok felé, hiszen van, amikor az első alkalommal még a pillangóktól is fél. Viszont nehéz is ezt a folyamatot végignézni, egy-egy kutyasorsot feldolgozni. Lelkileg nagyon meg tudja az embert terhelni. Mindenért kárpótol viszont az érzés, hogy a kutyáknak és a gazdáiknak is segítünk.
– Mi a legjobb ebben a munkában?
– Az, hogy segítünk másoknak és persze az, hogy kutyák között lehetek. Leginkább ahhoz járulunk hozzá, hogy a kutyák és gazdáik között is egy működő, harmonikus kapcsolat alakuljon. Tudatosságra neveljük a gazdikat, közösséget építünk, a gazdik és ebek között barátságok jönnek létre és együtt járunk sportolni, kirándulni is.
– Miben nyújt különlegeset az embernek a kutyaoktatás?
– Ezt senki nem gondolná, de kemény önismeret is ez, mert az embernek is tudnia kell alkalmazkodni a kutyához. Tudnia kell – ha jót akar magának és az állatnak is – változtatni, egy másik élethez rugalmasan hozzáállni, betegségben vagy éppen egy rossz napon is vele lenni, értelmesen végiggondolni és megoldani a problémákat. Hiszen a kutyával nem lehet leülni és megbeszélni, hogy miért rágja szét a papucsot vagy pisil a szőnyegre (nevet).
[su_note note_color=”#a7f52c”]Cikksorozatunkban olyan pécsi munkákat mutatunk be, melyekre sokan vágyakoznak a négy fal közül! Korábban már beszámoltunk a napsütötte wakeboard-pályán dolgozó Pataki Ákos álommelójáról, Spannenberger Richárd kalandparkban töltött munkanapjairól és Kárpáti Emma vízihokis gyerekedzéseiről is.[/su_note]
Fotók: Sipos Marianna
