A magyar télisportkedvelők idén februárban imába foglalták Knoch Viktor nevét, aki csapattársaival Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét szerezte meg a rövidpályás gyorskorcsolyázók 5000 méteres férfi váltóversenyében. Az olimpikon itthon töltötte a múlt hétvégét és „Pro Civitate” Díj kitüntetésben részesült a Város Napján. Mi pedig elcsíptük és megkérdeztük kedvenc pécsi helyszínéről.
Habár a most 28 éves Knoch Viktor már 14 éves korában Budapestre költözött a versenysport kedvéért, továbbra is fontos maradt számára szülővárosa, ahol szülei és testvérei a mai napig élnek. Kedvenc helyéül a Mária utcát, azon belül is a Janus Pannonius Gimnáziumot választotta. Lássuk, miért.
– Mi a legfontosabb neked Pécs városában?
– Itt születtem, jártam iskolába és éltem le életem nagy részét. Mindaddig, amíg a korcsolya miatt Budapestre nem költöztem. Ez egyébként azért történt, mert Magyarországon elég centralizált a sport, aki válogatott szeretne lenni, annak a fővárosba kell mennie. Nem nagyon van más lehetőség. Ugyan egyszer klubszinten is eligazoltam Pécsről (mert összevesztem az akkori klubvezetéssel), most nagyon örülök neki, hogy a PSN versenyzőjeként nyertem az olimpián. Ezt Vári Attilának köszönhetem, aki megkeresett és visszahívott a pécsi klubhoz.
– Az iskolát választottad kedvenc helyedként. Ez azért nem megszokott.
– Valóban! Én viszont nagyon szeretek visszajárni ide. Magántanulóként végeztem el a 6 osztályos gimnáziumot. Szezonon kívül azért megpróbáltam bejárni az órákra, vagyis nekem március környékén kezdődött a tanév. A tanórák közül leginkább a németórákat látogattam, mert a tantárgy és a tanárnőm nagy mumusok voltak a számomra. (nevet) Egyébként nagyon segítőkészek voltak a tanárok, főként az igazgató. A költözés miatt sok élmény kimaradt a fiatalkoromból, ami a Pécsett maradó osztálytársaimnak megvolt, ezt mondjuk részben sajnálom. Gondolok itt a bulizásra, az igazán pécsi élményekre. Én állandóan csak edzettem, míg ők szórakoztak.
– Csak németórára jártál, semmi másra?
– Emellett a tesiórákra is bejártam, mert nagyon szerettem focizni. Ennek köszönhetően jó sok ablakot kellett kifizetnem, mert évente legalább kettőt berúgtam a labdával. Egyszer például a bezárt könyvtárba sikerült az ablakon át gólt lőnöm. Mikor bemásztam a focilabdáért, a könyvtárosnő – aki addigra újra kinyitotta a könyvtárat – elég furcsán nézett rám, hogy kerültem oda.
– Mit csinálsz, mikor nem edzel?
– Mindig tartok egy-egy pihenőévet. Idén például nem fogok versenyezni, hanem a junior csapatnál csapatmenedzserként dolgozom és besegítek az edzői munkába. A feleségem most újra elkezdett korcsolyázni, gyermekünk ugyanis két és fél éves már. Eddig a nejem hanyagolta el a sportot a terhesség alatt és a gyereknevelés mellett. Most rajtam a sor, így nagyon sok időt töltök a kis Oliverrel. A gyereknevelés és a szövetségben eltöltött munka nagyjából ki is teszi az összes szabadidőmet.
– Pécsett hova szeretsz járni?
– A kedvenc helyem itthon a Főnix Pizzéria. Sajnos nem mindig tudok ott enni, amikor hazajövök, mert vasárnaponként nincs nyitva. Viszont ha szerencsém van, mindig a „Szöszi kedvencét” kérem, rántott pulykamellet házi rigatónival. Jó kis pikáns tészta, a nagy kedvencem.
