Ezért szeretik a belvárost cikksorozatunk folytatást kapott, hiszen nem csak Pécs belvárosában vannak jó, izgalmas, vagy épp nagy népszerűségnek örvendő kultikus vendéglátóhelyek és üzletek. Az Ezért szeretik a külvárost című sorozatunk azért született, hogy ezeket a város szívétől távolabb eső remek helyeket bemutassuk. A következőkben a jelenlegi formájában több mint 30 éve működő, igazi pécsi intézménynek számító Tettye Vendéglőről lesz szó. Az ikonikus pécsi hely tulajdonosával, Maszler Róberttel beszélgettünk.
– Mikor és hogyan indult a Tettye Vendéglő?
– Az édesapám vágott bele 1986-ban, a privatizációig pedig a vendéglátóhelyet vállalati bérleményként üzemeltette. Mivel a családomban sokan sváb falvakból származnak, ezért édesapám sváb étteremként nyitotta újra a korábban, több mint száz éve is vendéglátóhelyként vagy épp kocsmaként, sörkertként üzemelt épületet. Ez egy nagy álma volt, én pedig tulajdonképpen itt nőttem fel és néztem végig, ahogy beteljesíti az álmát. Minden nap itt játszottunk a tettyei parkban öcsémmel, amíg folyt a munka. Kezdetben mindenhonnan összegyűjtött sváb ereklyékkel, díszekkel, hímzésekkel, családi képekkel csinosítottuk ki a helyet, így nyitottunk meg.
– Népszerű volt ez a svábos vonal akkoriban?
– Abszolút, rengeteg embert vonzott. Tartottunk sváb bálokat és egyéb sváb rendezvényeket, és természetesen az étlapunk is többnyire sváb ételekből állt. Nagyon szerették. Mára ez némileg megváltozott, akkori törzsvendégeink egy része már megöregedett, de a mai napig akadnak még szép számban olyan törzsvendégeink, akik szinte a nyitásunk óta rendszeresen megfordulnak nálunk. A svábos vonal viszont már tényleg csak részben érezhető.
– Mi lett ezzel a svábos vonallal?
– Ez nehéz ügy. A svábos irányban úgy indultunk, hogy elhittük, hogy az végigvihető változás nélkül. De idővel, nagyjából tizennyolc éve lehetett érezni, hogy valami változtatásra van szükség, az emberek gasztronómiai ízlése is megváltozni látszott. Kaptunk olyan megjegyzéseket, amikből azt éreztük, hogy ennek a vonalnak talán leáldozott, egyre kevésbé értékelték a sváb ételeket, a sváb díszletet és hangulatot. Édesapám nehezen élte ezt meg, hiszen úgy érezte, hogy az a tradíció, amit felépített, idejétmúlttá vált. Ezért úgy döntöttünk, hogy nyitunk más irányzat felé, egy akkoriban divatosabbnak számító étterembelsőt alakítottunk ki. Napjainkban születnek bennünk újra olyan gondolatok, hogy talán ismét értéket teremthetnénk a régi, eredeti profilunk feltámasztásával.
– Miért?
– Manapság újra divatba jöttek a csárdák, a tájjellegű éttermek, ahogy a gourmet és a fine dining éttermek is, ezeknek pedig van is létjogosultsága, van rájuk igény. Mi, az öcsém és én, ebben a helyzetben most úgy érezzük, hogy talán eljött az ideje annak, hogy újra váltsunk, és visszahozzuk a sváb vonalat az ételek és a vendéglő dizájnja tekintetében is. Talán most már újra tudnák értékelni a régi, de azért némileg újragondolt svábos irányt. Meg hát az eredeti Tettye Vendéglő az ilyen volt, és az jellemez minket a legjobban, az vagyunk mi. Sokan szeretik ma is, hogy itt mintha megállt volna az idő, de néha ezt a vendégeink kritikaként fogalmazzák meg, és mi is érezzük, hogy váltani kellene. Csak hát, ha meglépjük ezt és nagyon megváltozunk, azzal lehet, hogy sok visszatérő vendégünket elveszítjük. Szóval ez egy elég nagy dilemma.
– Hogyan változott meg a környék ez alatt a közel 40 év alatt?
– Amikor elkezdtük, a Tettye nagyon népszerű hely volt. Emlékszem, hogy mikor édesapám egy állatkertben töltött családi nap után először megmutatta nekünk az épületet, ami akkor már papíron a miénk volt, sokan söröztek a kockás abroszos fémasztaloknál. Amikor mi újranyitottuk a helyet, eleinte nem voltak olyan sokan, kellett egy kis idő, hogy felpörögjön, hogy elterjedjen a hír, hogy új tulajdonos van, új profillal, új hangulattal. Szépen lassan szerencsére egyre többen lettek a vendégek, ami nagyban köszönhető a kerthelyiségnek és a szép környéknek. De aztán volt egy időszak, amikor a Tettye érezhetően kiesett az érdeklődés központjából, amikor kicsit gazdátlannak, elhagyottnak tűnt. Ez akkor nekünk sem használt, de az elmúlt tíz évben szerencsére a megszépült Tettye újra a pécsiek és a turisták kedvence lett.
– Ez gondolom, a forgalmuk szempontjából jó dolog.
– Persze, de azt tudni kell, hogy a Tettye nem olyan sűrűn lakott városrész, mint mondjuk Kertváros vagy Uránváros. Sokan járnak a környékről is hozzánk, főképp azok, akik itt, a Donátusban vagy a Havihegyen laknak. Ugyanakkor azt vettük észre, hogy a Tettyére az elmúlt években újra sokan jönnek fel családostul szerte a városból, akik szerencsére nálunk is megfordulnak, ahogy természetesen a turisták és a kirándulók is. A környék nyugodtságából és szépségéből, a vendéglő méretéből és kialakításából eredően pedig sok ballagást, lakodalmat, nagyobb családi eseményeket is tartunk. A hátránya viszont az, hogy mi nem tudunk menüzésben gondolkodni, hiszen ahhoz eléggé kiesik a vendéglő a belvárostól. Emellett azért azt is el kell mondani, hogy amikor nincs szezon, nincs jó idő, azt mi is megérezzük, akkor kicsit nehezebb.
– Mit gondol, miért lehet az, hogy a Tettye Vendéglő a mai napig népszerű, hogy több évtizede működik?
– Mi soha nem gondoltunk arra, hogy ezt az egészet feladjuk, a családunk a mai napig erre a helyre óriási értékként tekint. Amikor esetleg úgy tűnt, hogy nehezebb idők jöhetnek, akkor is megpróbáltuk és megpróbáljuk a jövőben is ugyanúgy, ugyanazzal a szenvedéllyel és akarattal tovább csinálni, amivel édesapám elkezdte.
