Ahogy az első általános iskolás óráján találkozott vele, rögtön rabjává vált szakterületének dr. Pálfalvi László, a PTE Kísérleti Fizikai Tanszékének docense. Ma már ugyanúgy az oktatásba is beleszeretett, kis gyermekét pedig ugyanolyan lelkesedéssel neveli, mint ahogyan terahertzes sugárzást állít elő.
– Mikor jött ki a reáltudományok, a fizika iránti érdeklődése?
– A tudományág iránti vonzalom már általános iskolában kialakult, méghozzá az első fizikaórán hatodik osztályban. A behozott kísérletek, a tanárnő személyisége egyaránt elbűvöltek. Eleinte semmi többet nem csináltam, mint tanultam szorgalmasan, később már a tanulmányi versenyeken elért eredményeim kezdtek motiválni.
Arra is rájöttem, hogy a fizikában sokszor elég egy valamit megtanulni, amit aztán egy másik jelenségkörre is alkalmazni lehet – ezt nem sok tudományág mondhatja el magáról. Ez is megtetszett.
– Melyik részét kedveli jobban? Az oktatást, a szakmai munkát, vagy a kutatást?
– Az oktatás és a szakmai munka között van egy egészséges egyensúly, ami azonban nem napi szinten értendő, hanem éves időskálán. Vannak olyan időszakok, amikor az egyikre fektetem a hangsúlyt, vannak, amikor a másikra.
Az oktatásnak van egy varázsa: azzal, hogy újra és újra elmagyarázom, én is mindig mélyebben kezdem érteni. Persze ez telítődik, ha már egy jó ideje oktatom a tárgyat. Másfelől jó látni a hallgatóban az érdeklődést, kezdeményezést azáltal, hogy kérdez, hozzászól a témához, jelzi, hogy komolyan szeretne foglalkozni ezzel.
[su_quote]Tehát egy jó tantermi előadássorozat már kiindulópontja lehet egy mélyebb kutatásnak.[/su_quote]
– Tömören, „konyhanyelven”, hogy tudná megfogalmazni, mi a szakterülete?
– Az intézet nagy része a lézerekkel foglalkozik. A kétezres évek eleje óta Pécsen komoly szinten foglalkoznak a terahertzes sugárzás előállításával, alkalmazásaival – ezt a területet Hebling János professzor úr alapozta meg a kétezres évek elején. Elektromágneses sugárzásról van szó, szintúgy, mint a fény vagy a rádióhullámok. Jómagam effajta sugárforrások tervezésével, optimalizálásával foglalkozom.
– Ilyen fiatalon nagyon magasra jutott, tanszékvezető, az Akadémia doktora. Ez egy tudatos, ambiciózus felfogásnak köszönhető, vagy egyszerűen csak kihasználta mindig az adódó lehetőségeket?
– Inkább az utóbbit mondanám. Persze mindig törekedtem előrébb lépni, de úgy, ahogy az élet hozta. Sosem láttam előre a végét, hová szeretnék eljutni, de a következő lépcsőfok mindig ott lebegett a szemem előtt.
– Mi a sikeres munka kulcsa?
– Több is van. Egyfelől megfelelő habitus, kitartás, motiváció, nyitottság, alázatosság – és persze kognitív képességek kellenek. Másfelől fontos az is, hogy okosan kell megválasztani a tudományos témát. A jól eltalált témára hamar odafigyelnek, gyorsan visszhangja lehet. De egy jó személyi összetételű, jól irányított kutatócsoport is meghatározó lehet.
– A szakmai pályáját Pécsen építette fel. Nem fordult meg a fejében, hogy máshová költözzön?
– Ma ritkaságszámba megy, hogy valaki ott vigye végig a tudományos karrierjét, ahol el is kezdte. Én Pécsen indultam és nem is mentem el, nem is akarok. Ennek személyes okai is vannak, mondhatni ragaszkodom a pécsi levegőhöz és már a család is ideköt.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#d6ce96″ radius=”2″]Dr. Pálfalvi László 1976-ban született Pécsen. Diplomáját 1999-ben szerezte a JPTE-TTK-n, fizika szakon. Ezután 2003-ban szerzett PhD fokozatot, majd 2011-ben habilitált. A Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének Kísérleti Fizikai Tanszékét 2014 óta vezeti docensként. 2018 februárjában százszázalékos eredménnyel megvédte az MTA doktora címre benyújtott értekezését. 2015 júniusa óta házas, felesége közgazdász, jógát oktat, lakberendezéssel is foglalkozik. Egy két és fél éves gyermeket nevelnek közösen. Elmondása szerint, ha marad még szabadideje a munka és a gyereknevelés mellett, akkor szereti a különböző szabadidős tevékenységeket, az úszást és a filmeket. [/su_box]
