Idén egy 300 éves zengővárkonyi szelídgesztenyefa is indul az Európai Év Fája versenyen! Ennek a fának pedig egészen elképesztő és megindító története van.
A Pécsvárad és Zengővárkony határait összekötő ősi szelídgesztenyés olyan egyedülálló baranyai természeti érték, mely eddig méltatlanul kevés figyelmet kapott. Ebben a gesztenyésben áll az a 300 éves, 15 méter magas szelídgesztenyefa, melyet a Pécsváradért Alapítvány azért nevezett az Ökotárs Alapítvány által 8. alkalommal megrendezett Év Fája versenyen, hogy felhívják a figyelmet a terület elfeledett értékeire.
A versenybe bárki nevezhetett olyan egyedi fákat, melyek története kifejezi, hogy miért fontosak az őket nevező közösségnek. A fák kora, szépsége és mérete nem volt fontos a versenyben, előnyt jelentett azonban az, ha őshonos területen állnak, vagy ha történetük egy környezetvédelmi ügyhöz kapcsolódik. A környékbeliek páratlan összefogásának eredményeképp a zengővárkonyi Csondor dűlőben található famatuzsálem – a szakmai zsűri által kiválasztott tucatnyi másik döntős fát maga mögé utasítva – tavaly októberben elnyerte a 2017-es hazai Év Fája címet, így idén indulhat a közönségszavazásos Európai Év Fája versenyen, mely februárban kezdődik.
A zengővárkonyi fa a versenyen nem véletlenül kapta meg a „Hős Fa” címet. Ezt az elismerést azok a nevezett fák nyerhetik el, melyek élete veszélyben volt vagy van, és amelyek megmentéséért közösségük sokat tesz. A 300 éves baranyai szelídgesztenyefa története pedig valóban nem semmi.
Papp Lajosné, Éva néni, egy zengővárkonyi nyugdíjas asszony lány korában sokat járt a fához, ami már akkor is ilyen nagy volt.
– Mindig ott mentünk el mellette, ugrabugráltunk, felszedtünk pár gesztenyét. Akkor nem is nagyon érdekelt, hogy milyen fa ez. A gesztenyés azonban mindig fontos volt a zengővárkonyiaknak. Ősszel volt a gesztenyeérés, és akkor jöttek az adószedők, a várkonyiaknak pedig csak akkor volt pénze, amikor volt gesztenye is, és hát abból fizették ki az adószedőket. Ezért volt nekünk nagyon fontos a gesztenye, csak hát ugye tönkretették, amikor az 1950-es években szövetkezeti művelés alá került. Elvették gazdáitól, nem pucolták az alját, nem kímélték, csak betakarították a termést – mondta az idős hölgy.
A fát mindezen felül a közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy a tűznél melegedjenek. Még hosszú évtizedek után is láthatók a súlyos égés nyomai. A fa mindezért kaphatta meg az 1970-es években a világ gesztenyeállományát akkoriban megtizedelő gesztenye-kéregrák betegséget, ami a fákat sérülésein keresztül fertőzi meg. Ezt a gombabetegséget a szelídgesztenyék pestiseként is nevezték. Ugyan a fa nehezen, de kigyógyult a rákból, belseje elszáradt, törzsén pedig a mai napig láthatók a betegség okozta sebek, melyeket körbenő az egészséges, új kéreg.
Boris Sándor gesztenyetermesztő Zengővárkony és a gesztenye kapcsolatával kapcsolatban elmondta, hogy a helyiek életében mindig nagy szerepet töltött be a gesztenyés és a gesztenye, szinte minden régi portán állt egy-egy gesztenyefa. Takarmányként is fontos volt – mondta – de amikor kevés volt a liszt, a helyi gesztenyék lisztjét használták fel kenyérsütésre. Fáját pedig – folytatta – istállók fedéséhez, pinceajtók megépítéséhez is használták.
– A fa alá évszázadok során sok-sok zengővárkonyi hordta örömét és bánatát, el lehet tehát képzelni, hogy mekkora értéket jelent számukra. Ezek az emberek tulajdonképpen a gesztenyefák alatt élték az életüket, a falu sorsa össze volt kötve a gesztenyéssel. Ha a gesztenye virágjában volt és jól termett, a falu lakói is jól éltek. Aztán jött a téeszesítés és a gesztenye-kéregrák, ami egy több száz éves fát kevesebb mint egy év alatt képes megsemmisíteni. A gesztenyés azóta pusztulóban van, de talán van remény – mondta.
Érdemes tehát szavazni a zengővárkonyi hős fára (KLIKK IDE!!!) az európai megmérettetés során is, hiszen élni akarása példás, no meg persze azért is, mert annak ellenére, hogy milyen szörnyűségeken ment keresztül ez az ősöreg baranyai fa, a mai napig csodálatos látványosság. Az Európai Év Fája verseny győztesét márciusban hirdetik ki, mi nagyon drukkolunk a zengővárkonyi szelídgesztenyefának!
