A pécsi köztemető kápolnájának felépítése a pécsiek szívügye volt: volt, aki pénzt, volt, aki téglákat, és voltak olyanok is, akik halott rokonaik sírköveit és síremlékeiket adták oda Pécsnek, a nemes célra.
Kiázott koporsók, sírkövekkel burkolt pécsi terek
A budai külvárosi temető bezárásáról 1903-ban döntöttek, a Siklósi úti új nagy temetőt pedig 1904-ben nyitották meg. Az új köztemetőre egyrészt nagyobb területe miatt volt szükség (a régi pécsi temető az 1800-as évek végére gyakorlatilag megtelt), másrészt pedig – és ez az igazán izgalmas – azért, mert a budai külvárosi Pécs egyik legmélyebb fekvésű területén, a Balokány környékén épült, és szinte mindig állt benne a víz, gyorsan mocsarassá vált.
Ha pedig igazak a korabeli leírások, néha akkora volt a talajvíz a temetőben, hogy a pécsiek nagy, nehéz köveket pakoltak a koporsókra temetésekkor, csak hogy azokat ne emelje ki a víz a földsírokból. Ha valaki nem súlyozta le a koporsókat, a temetőben földből kilógó koporsók bukkantak fel. A régi temető bezárásakor értéktelennek ítélt sírkövekből pedig az 1930-as években (ez volt a temető bezárásának végső dátuma) térburkoló kövek lettek, a Dóm téren például az elmúlt hetekben ezeket a köveket szedték fel, de a régi, 2010 előtti Széchenyi téren is ilyen sírköveken járkálhattunk.
Új temető, új kápolna
Ugyan a budai külvárosi temetőben a Feltámadó Jézus kápolna még 50 évig, egészen 1981-ig működött a régi temető hűlt helyén, az új temetőbe is kellett egy kápolna, amiért a pécsiek rendesen meg is küzdöttek. Mint azt Baku Eszter művészettörténész írja „A pécsi Szent Mihály-temetőkápolna története és recepciója” című tanulmányában, Pécs vezetése 1904. november 4-én nyitotta meg a Siklósi úton az új városi köztemetőt, melynek kialakításakor kiemelt fontosságú volt, hogy bővíthető, kert- és parkszerű, tájépítészetileg gondosan kimunkált-kitalált helyen legyen.
A temető még meg sem nyitott, de már 1903-ban felmerült, hogy új temetőkápolnát is kell építeni az ezrek örök nyugvóhelyének közelében, de ekkor még nem volt rá elegendő pénz. Ezután 1921-ben újból megindult a gyűjtés, de újfent eredménytelenül, viszont 1930-ban egy bizonyos Greksa Etelka adománya jóvoltából megkezdődhetett a temetői harangláb építése, ami újra előtérbe helyezte a problémát: temetőkápolna kell. Ezt tovább erősítette az is, hogy a pécsi Katolikus Karitász felajánlotta, hogy Pécs munkanélküli lakosai dolgozhatnának a kápolna megépítésén, amire vevő volt az akkori városvezetés, és meg is indult a közadakozás a kápolna felépítéséért.
Sírkövekből és síremlékekből épült fel
Nem akármilyen adakozás volt ám ez! A pécsi plébániák és a hívek egy emberként adományoztak a nemes cél érdekében bizonyos összegeket, de ekkor indult meg az úgynevezett „tégla akció” is, melynek keretében a legszegényebbek is be tudtak segíteni a munkába azzal, hogy 50 fillérért megvettek egy-egy téglát, amit aztán a munkások beépítettek a kápolnába. Azonban itt nincs vége a kápolna építésével kapcsolatos érdekességeknek.
Egy praktikusságában is kifejezetten morbid – más szögből nézve viszont szép – ötletnek köszönhetően ugyanis azok a pécsiek, akik nem tudták exhumáltatni a régi temetőből halottaikat, építési alapanyagként felajánlhatták elhunyt szeretteik sírköveit és síremlékeit a templom alapozásához, felépítéséhez, de ilyen kövekből burkolták a szentélyt is, valamint a kápolna altemplomának oszlopai is elhunyt pécsiek sírköveiből emeltettek.
Egy év alatt elkészült
Az építkezés előtt igencsak sok idő ment el a tervpályázatokkal. Először 1932-ben Pilch Andor és Tarai Lajos pécsi építészek terve nyert, de ők több időt kértek a kivitelezéshez. A következő, szintén 1932-es pályázaton csak annyit kötöttek ki, hogy a kápolna időtálló anyagból készüljön, az idők során kaphasson díszes festett mintákat, freskókat, és kapjon központi helyet az új temetőben. A Pécsi Pálos Templomot is tervező Weichinger Károly és ifjabb Nendtvich Andor nyertes terve pedig ezeknek a minimális kikötéseknek megfelelt. Nem akarunk alaptalanul pedzegetni holmi bundázást, de azért kissé gyanúsnak tűnik, hogy a bíráló bizottság elnöke a nyertes építész édesapja, Pécs polgármestere, Nendvitch Andor volt.
Ettől még azonban a templom igencsak szép lett, a hazai építészeti szaklapok kritikái rendre felemlegették, hogy New York-i és párizsi mintára készült a modern, ugyanakkor mégis visszafogott, a templomépítészet múltjából is ízlésesen merítő kápolna, melyet a közadakozásból befolyt pénz és alapanyagok (a korabeli sajtó egyébként rendszeresen listázta, hogy ki, mit, mennyit adakozott), valamint a jó tervnek köszönhetően gyorsan, egy év alatt felhúztak: 1933. július 9-én szentelték fel.
Forrás: Baku Eszter: A pécsi Szent Mihály-temetőkápolna története és recepciója, Trebbin Ágost: Azok a régi szép idők (A régi pécs-budai temető emlékezete), Régi Pécs Blog
