Szubjektív tesztelőbizottságunk újra nyakába vette a pécsi belvárost, ezúttal a nemrég nyitott Fokhagyma étterem kínálatát vizsgáltuk. Teszt.
A Fokhagyma szeptember elején nyitott, családias hangulatú hely. Alapvetően magyaros étteremnek vallják magukat, azonban igyekeznek a hagyományos ételeket újragondolni, illetve kedveskednek az ínyenceknek is néhány tengeri finomsággal, mondta az étterem vezetője Domokosné György Nikoletta. Kiemelte, hogy a reggelente elkészített napi menün kívül minden fogás frissen készül, a megrendelést követő percekben. Talán ez is volt az oka, hogy viszonylag sokáig kellett várnunk az ebédre. A teszt ennek ellenére jól sikerült.
Kenegetők
Kenegetős fantázianéven futó előételt is rendeltünk, melyen kacsazsír, kőrözött, és egyéb „parasztos” finomságok hergelték ízlelőbimbóinkat. Mindannyian megkóstoltuk a pirítóst és a hozzá való kacsazsírt, illetve körözöttet. Különböző friss zöldségekkel, ízlésesen volt tálalva. A kenyér nem tűnt házi készítésűnek, azonban az állaga jó volt és langyosan, pont megfelelő mértékben pirítva hozták ki.
A körözött nem volt túlságosan hagymás, pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett. A kacsazsírnak megfelelő állaga és finom kacsaíze volt, a várakozásnak megfelelően.
1. tesztelő: Fahéjas almaleves, rakott kel
Nem fűztem sok reményt a Fokhagymához, annál több kellemes meglepetést okozott. A Búza téri egység barátságos, átgondolt, házias jellege már azonnal megmosolyogtatja az ember szívét, amit csak erősít a személyzet kedves, közvetlen hozzáállása. Napi menü vár, à la carte tételből is van választás bőven, én a menü mellett teszem le a voksom. A hűtő tele szénsavas lónyálakkal, ami eléggé lelomboz, kívánnám a házias limonádékat, gyümölcsleveket, szörpöket, de hamar túlteszem magam a csalódáson.
A menü fahéjas almaleves, melyet egy csinos kondérban tálal a Fokhagyma csapata. Imádom a megoldást, magamnak kell szedni, és repetázhatok is, amennyit csak a gyomrom elbír. Ma már egyre kevesebb minőségi helyen tapasztalható ez.
Sajnos a másodikra bő egy órát kellett várni, mely nyilván töredéke lett volna, ha nem rendelünk egyszerre hatan à la carte, hanem csak menüzünk. Rakott kel volt a napi ajánlat, mondhatom, emberes adag. A pécsi igényekre reagál, mondjuk én pont túlettem magam, nagy volt a kísértés, hogy ott hagyjam az ízletes fogás negyedét. Az árak rendben vannak, bár voltak olyan fogások, melyeknél úgy éreztem, picit elszaladt a ló a csapattal. Összességében egy üdítő hely a Fokhagyma, vissza fogok még térni, az szinte biztos.
2. tesztelő: Bogdányi aprópecsenye
A bogdányi aprópecsenye annyiban különbözik a klasszikus brassóitól, hogy a krumpli-hús párost megspékelték hagymával, kolbásszal, paprikával és gombával, ami elsőre durván hangzik. Nem is ajánlom a gyenge gyomrúaknak, mert erős kalóriabomba. Ám mindezzel együtt az összhatás remek, nem csak a „mindent bele” érvényesült. Nincs szükség akkora adagra sem belőle, mert laktató. Ár-érték arányban pont a határon mozog az étterem – már ami a menüt illeti. 1300 forintnál többet sajnálnék érte, ezt a minőséget viszont ennyi pénzért meg kell fizetni. Főleg a Búza téren, a belvárosban. Mert az ételtől eltekintve is igényes a Fokhagyma, ügyeltek a stílusra, a dizájnra. Remélem felveszi a versenyt társaival.
3. tesztelő: Rántott csirkemell párolt rizzsel
Az étterem egyszerűen berendezett – leszámítva egy-két dísztárgyat és egy furcsaságot: az egyik falra szerelt gördeszkát –, a pincerész kimondottan kellemesnek tűnt.
Magyaros étterem lévén biztosra mentem, egy klasszikust kértem: rántott szeletet rizzsel – ez utóbbi nagy kedvencem, de bizony sok helyen rossz minőségű rizsből készítik el, rosszul. A rántott szelet nagyon finom volt, a bundája ropogós, a csirkehús kellően sós és omlós (nem kellett utánasózni, ami szerintem fontos szempont). A rizzsel is alapvetően elégedett voltam, puha volt és jó ízű, az állaga viszont lehetett volna könnyebb, kevésbé tapadós, itt-ott nagyobb gombócokba összeállt – otthon is előfordul ilyen, csak ott nem 650 forintért. Az adag nagy volt, a köret kimondottan, bár vannak, akiket pont ez motivál.
4. tesztelő: Grillezett kecskesajt rozmaringos aiolival, sült burgonya
A tálalás kifejezetten tetszett, a tányér nem volt túl csicsás, viszont katonás rend uralkodott rajta. A kecskesajt nagyon finom volt, a két szelet talán ki is fogott volna rajtam, ha ettem volna levest is, vagy a többiek nem segítenek be egy-egy falattal, illetve a körettel. Nem volt agyonpirítva, de a teteje és az alja kellemesen ropogott. Ahhoz, hogy minden nap itt egyek, kicsit borsosnak találtam az árát – köret nélkül 2650 forint –, de az ízélmény kárpótolt némileg és persze nem vagyok naiv sem, a kecskesajt köztudottan nem olcsó dolog.
Az aioli nekem kissé túl fokhagymás, a krumpli pedig picit sótlan, viszont nagyon jó roppanós és guszta volt. Összességében elégedett voltam az ételválasztásommal.
Vegetáriánusként hozzá kell tennem, hogy a hely – a magyar éttermek többségéhez hasonlóan – egyértelműen a húsevőknek kedvez. A kecskesajton kívül nem találtam hús nélküli főételt sem az étlapon, sem a napi és heti menüben. Ennek ellenére finomat és bőségeset ettem és jó élmény marad a kóstolás.
5. tesztelő: Rozéra sült kacsamell céklás-répás raguval és sült édesburgonyával
A Fokhagyma kellemes meglepetés volt. Úgy néz ki a Búza téri kis étterem, mintha a múlt és a jelen keveredne itt: piros pöttyös bögrék lógnak a falon, kékfestéses bödönök mellett megfér egy gördeszka, egy ukulele, egy lapostévé is. Ha ez koncepció, akkor tök jó. Ha nem, akkor sem vészes ez a fura eklektika, mivel nincs túlzsúfolva díszítőelemekkel a tiszta fehér beltér. A pincehelyiség is jól fest, a romos téglafalak eredetiek, a világítás kissé gyenge, és még bőven dohszag is van, de ennek ellenére hangulatos.
Az ételekre térve: a heti ajánlatból választottam. Nagyon rendben volt, a kacsamell bőre ízletes, ropogós, a hús omlós, a „rozésága” jól eltalált. Nagyon könnyű elszúrni ezt az ételt, de itt semmi baj nem volt vele. A céklás-répás ragu édeskés ízei remekül passzoltak a kacsa sósságához, viszont kissé mintha kihűlt volna. Az édesburgonyából elbírtam volna egy-két darabbal többet, mert amúgy elég finom volt, kívül pirult, belül puha, ahogy kell. Ha csak az ételt nézzük, a Fokhagyma jól teljesített, de kiemelkedőnek nem lehet nevezni.
