Rengeteg ember imád fotózni és ma már teljesen természetes, hogy kepéiket megosztják a különböző portálokon. De tényleg mindenki profi fotós lehet, akinek elég jó gépe van hozza? Mit gondolnak erről azok, akiknek tényleg ez a hivatása?
Pesti András, pécsi fényképész idestova huszonöt éve van a fotósszakmában, tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete fotóművészeti tagozatának. A gyakorlatban viszont inkább fotográfusnak titulálja magát, mivel határidős munkái mellett tud csak hódolni a művészetnek.
Mint mondta, számára nem létezik például „esküvői fotóművész” kategória, nonszensz, ha ennek nevezi magát valaki. Aki művész, az minden esetben megpróbál valami egyénit alkotni és nem a megszokott trendeket követni, mondta. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetségnek például akárki elküldheti a képeit és ha elég kitartó, bekerülhet a tagok közé és nemzetközi hírű fotósnak hívhatja magát ettől kezdve. Pedig nem feltétlenül az, csak sok képet küldött be. Ettől még természetesen bőven akad jó fotográfus is köztük, tette hozzá.
Viszont pont a rendkívüli posztolási vágy miatt alakult ki az a réteg, akik egy séma alapján fotóznak párokat, esküvőket, tablókat és minden mást. Ők ugyan teljesítik a megbízásaikat – jó esetben a megrendelő tetszését kiváltva –, de semmiképp sem művészek.
Autodidakta módon is meg lehet tanulni fotózni Pesti András szerint, ez csak érzék kérdése. Hiszen ő maga is ezt csinálja gyakorlatilag, tanulmányai elvégzése óta az új technikákat tanulja és tanítja. Véleménye szerint, ha nem is kötelező, de sok pluszt ad egy szakmai iskola elvégzése, persze csak ha az megfelelő oktatásban részesít, ilyet Pécsett szerinte a Simonyi Károly szakközépiskola biztosít.
A fotográfiában a legfontosabb a tehetség, a kitartás, az önkritika és a szakma iránti tisztelet Fiszter Ferenc, a Light Film Studio fotósa és operatőre szerint. Ha valakinél ezek megvannak, nem feltétlenül van szüksége fotós végzettséget igazoló dokumentumra vagy a legdrágább fényképezőre ahhoz, hogy akár profivá nőhesse ki magát.
Szerinte a munka határozza meg azt, hogy ki hívhatja magát fotósnak. „Az, aki ebből él” – fogalmazta meg tömören.
Véleménye szerint a mai fotósiskolák nem a piaci elvárásoknak megfelelő tudást adnak. Az elméletet ugyan jól megtanulják az OKJ-képzések alkalmával a fotográfustanoncok, de túl kevés a gyakorlati oktatás, tette hozzá.
Aki lemásolja azt, amit az interneten lát, vagy csak leutánozza az éppen aktuális trendeket, az nem igazi fotós Fiszter Ferenc szerint, hiszen erre bárki képes, aki kicsit is ért a fényképezőgéphez. Ez tehát nem tehetség, maximum szorgalom. Az sem fontos, hogy milyen fényképezőgépe van az embernek, ma már akár telefonnal is lehet jó minőségű képet csinálni. A fontos az egyediség, az, hogy valaki bele tudja szőni saját egyéniségét és érzelmeit egy-egy fényképbe.
A szakma lényege a fényképész szerint az, hogy ne csak egy-két jó képet tudjon az ember csinálni, hanem állandóan tudja hozni a szintet. Vagyis ha kétszázat kattint a géppel, akkor száznyolcvan fotó legyen használható belőle, ne csak húsz, mondta a magát maximalistának tartó fotós. Fontos szerinte még az is, hogy a jó fotós az utómunkához is értsen, ami szervesen hozzátartozik a szakmához. Ráadásul tudni kell azt is, mennyit szabad egy képen utólag változtatni, ami inkább esztétika, mint fotográfia.
Martini Zsolt fotográfus úgy látja, hogy habár az önkritika és a tehetség elengedhetetlen, ahhoz, hogy valaki profi fényképész lehessen, az iskolát is el kell végezni. Ha valaki fotósnak szeretné nevezni magát, akkor annak minimum tisztában kell lennie a szakma technikai hátterével is, tette hozzá. Fotózni ugyanis bárki megtanulhat a netről, rengeteg információ áll rendelkezésre szerencsére. Azt is elmondta, hogy szerinte „nem érdemes fotósnak tanulni, hiszen tízmillió fényképész országa vagyunk”.
Alapvetően ő is autodidakta módon kezdte elsajátítani a fotózás csínját-bínját és pár évvel később végezte csak el a hozzá tartozó szakképzést, mondta Martini Zsolt. A mai világban nyilván mindenkinek sokkal több lehetősége van fényképezni, köszönhetően a digitális képalkotás elterjedésének. Ha az elkészült képet még megspékeljük egy kis effekttel, rögtön profi fotósnak érezhetjük magunkat. Pedig nem kéne, mondta.
Elmondta, a fotózás egy elég sokrétű szakma, több szakterülettel, amik mind-mind külön speciális tudást (és felszerelést) igényelnek. Az embereket és azok hozzáállását például fotósként rengeteg gyakorlás után lehet jól kezelni. Vannak lelkes amatőrök, akiknek nagyon jó alapból a kompozíciós készségük, de ők vannak kevesebben. A fotózás tanulható, hamar nagy fejlődést lehet benne elérni, de fontos az önkritika, tette hozzá.
Fotóművészként pedig szerinte eltérhet az ember a fényképezés alapszabályaitól, de attól hogy csinál egy elmosódott katyvaszt, még nem lesz művész. A fotóművészek a fotósok közül kerülnek ki, tudatosan alkotják képeiket, amelyekkel különböző érzelmeket szeretnének kiváltani az emberekből.
