Pécs egyik legmodernebb, legismertebb temploma, a Pálos Templom sorozatunk legújabb alanya.
Nem mindennapi, nem megszokott „formájú” templomból Pécsett kevés van, de ha megpróbáljuk összeszedni fejben az ilyen kegyhelyeket, a kertvárosi református templom mellett feltehetően egyből beugrik Pécs egyik legkülönlegesebb temploma, a modern magyar építészet egyik legszebb alkotása: a Pécsi Pálos Templom. A Hunyadi utca utolsó kanyarjában, a Mecsek déli oldalán emelkedő templom egyértelműen meghatározza a környék látképét. Annak ellenére, hogy Pécs egyik legtöbbet fotózott, legérdekesebb külsejű templomáról van szó, sokan mégsem ismerik izgalmas történetét.
A pálos templom egy célzott, következetes belváros-átalakító projekt részeként épült. A város 1928-ban írta ki azt a pályázatot, melynek keretében lényegében megszületett az a jelenlegi pécsi városkép, amit ismerünk. A pályázat nyertesei: Dőre Endre, Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula a Széchenyi tér, az egyetemváros, a Balokány sporttelepei, a Mecsek villanegyedei és a hegyre vezető út mellett képzeltek el egy olyan templomot, mely garantáltan megragadja az arra járók tekintetét.
A tervpályázat lezárulás után a pécsi Weichinger Károlyt bízták meg a tervezéssel, a kivitelezésért pedig az a Marsay Andor felelt, akit korának legjobb építési vállalkozójaként emlegettek. Szinte természetes volt, hogy az 1934-ben Magyarországon újra megtelepedni engedett rend számára egy olyan építész formálja meg a terveket, aki az egyházi építkezésekben már bizonyította érintettségét és alkalmasságát. A szegedi Demeter-toronyba már tervezett keresztelőmedencét. A nagyszabású előkészületi munkák több évet vettek igénybe, a templom alapkövét 1936-ban tette le Zembrzuski Mihály lengyel atya. Innentől azonban a munka már jó tempóban haladt, 1937-ben Zichy Gyula akkori kalocsai érsek és egykori pécsi püspök szentelte fel a templomot Szent Imre tiszteletére.
A 40 méter hosszú, 15 méter széles templom 26 méteres tornyában eredetileg négy harang kapott helyett, azonban a második világháború során két harangot elvittek és beolvasztottak fegyveralapanyagnak. A templom nagy harangját 1938-ban Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, a templom felszentelésének tiszteletére öntötték. Van egy kisebb toronykezdemény is a templom mellett, melyben nincs harang.
A legérdekesebb azonban egyértelműen a templom főhomlokzata, melyen egyrészt látható – a templom egészére jellemző – szabálytalan hálómintázatú dolomitos terméskő burkolat, másrészt pedig itt szembesül a látogató az épület ikonikus – nemrég fel is újított – széles lépcsősorának és az előtérnek a méretével is (a lépcső tetejéről érhetőek el az oldalbejáratok is). Itt állva, közelről csodálhatóak meg a templom szokatlan, modern külsejének legfontosabb elemei, a bejárat félköríves árkádívei és a felettük látható szintén félköríves ablakok, melyek főként a templomtér és a kórus megvilágítását szolgálják.
Odabent, a letisztult, egyszerű beltérben pár dolog könnyen elkapja a látogató tekintetét: a szentély főfalán, a fehérmárvány főoltár fölött és egy rusztikus barna fakereszt alatt található Ohmann Béla 1938-ban készült nagyméretű domborműve, mely Szűz Máriának és a templom védőszentjének, Szent Imrének állít emléket. Ugyancsak Ohmann Béla készítette a henger alakú szószéket is, melynek bronz burkolata Boldog Özséb látomását örökíti meg. Érdekesség, hogy a bal oldali mellékhajó végében kapott helyet a régi Lyceum templomból származó, ismeretlen festő által készített Remete Szent Pált ábrázoló barokk festmény is. Apropó festmények: a templom oldalfalán Faragó Piroska, magyaregregyi művész keresztúti képeit láthatjuk, míg a kis kápolnában találhatjuk meg a czestochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát, melyet az 1934-ben visszatelepülő pálosok hoztak magukkal Lengyelországból.
Forrás: Pálos Rend, Pécs Lexikon
